Liturgikus sarok

NÉZZÜNK KÖRÜL AZ EGYHÁZBAN 15.

A keresztény testvéregyházak istentiszteleti életére kitekintő sorozatunkban ezen a héten a baptista egyház istentiszteleti gyakorlatával ismerkedhetünk meg. Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök a felekezet magyarországi történetében is eligazít. (H. K.)

A kétezer éves kereszténység törzsén, a reformáció időszakában jött létre az a bibliai alapelveket követő evangéliumi ébredési mozgalom, melynek mai utódainak valljuk magunkat. Magyarországra 1525-ben érkeztek Svájcból az első baptista hitelveket valló misszionáriusok, akik közül sokan hitük miatt mártírokká lettek.

A baptisták meggyőződéssel hisznek a Szentírás Istentől való ihletettségében. Hiszik és vallják, hogy Isten teremtette a világot, benne a földi életet. Mivel az ember fellázadt Teremtője ellen, élete boldogtalan és kilátástalan lett. Isten azért küldte el egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy isteni hatalmánál fogva legyőzze ősi ellenségünket, a Sátánt, és halálból való feltámadása által örök életet kínáljon minden elveszett ember számára.

A baptistákat az különbözteti meg népegyházi protestáns hittestvéreiktől, hogy elvetik a csecsemőkeresztséget, és a bibliai alapokon álló gyakorlathoz visszatérve a hitüket önként felvállaló felnőtteket – Jézus példáját és parancsát követve – vízbe való teljes alámerítéssel keresztelik meg. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvből eredő nevüket is, mivel a baptista kifejezés a hitvalló keresztségre, azaz bemerítő gyakorlatukra utal.

Az úrvacsorai közösségben – amelyet általában havonta egyszer gyakorolnak – is csak az élő hitre jutott, bemerítkezett és Krisztus követésében elkötelezett gyülekezeti tagokat részesítik, amit általában havonta egyszer gyakorolnak. Hiszik és vallják, hogy az Istenhez térő, bűneit őszintén megbánó embert Isten Szentlelkével újjászüli, átformálja, betölti, és ingyen való kegyelméből az örök élet ajándékában részesíti.

Világviszonylatban a baptisták a legnépesebb protestáns irányzattá váltak az elmúlt évszázadok alatt. Legnagyobb lélekszámban az amerikai kontinensen élnek. A világon élő baptisták száma – családtagjaikkal együtt – megközelíti a 110 milliót.

Hazánkban a reformációt követő kegyetlen üldözés és számkivetés után 1846-ban indult meg újból, szervezettebb formában a modern kori baptista misszió. A legutóbb végzett népszámlálási adatok szerint Magyarországon közel húszezren vallották magukat a baptista egyházhoz tartozónak. Jelenleg 250 ezer főre becsülhető a Kárpát-medence területén élő magyar és más nemzetiségű hitvalló baptisták és hozzátartozóik létszáma.

A baptisták mai istentiszteleti gyakorlatának eredete a főbb protestáns felekezetek felfogásában gyökerezik. A magyarországi baptizmus kezdetben Svájcból, később Németországból kapott erőteljesebb szellemi ösztönzést és lelki hatást, mégsem a lutheri evangélikus liturgiához, hanem a kálvini református, puritán istentiszteleti gyakorlathoz igazodott inkább.

A baptista istentisztelet legfőbb jellemzője az igecentrikusság, fókuszában az igehirdetés áll. Ennek rendelődik alá minden más istentiszteleti elem. Az istentisztelet célja ugyanis, hogy találkozzunk Istennel, meghallgassuk kijelentését, és hogy jelenlétében együtt éljük át a vele való közösség élményét és áldását.

Az igehirdetésen túl fontos eleme a baptista istentiszteletnek az imádat. Nemcsak az erre felavatott papi személyek imádkozhatnak és olvashatnak föl előre leírt könyörgéseket, hanem a gyülekezet egyszerű tagjai is megszólalhatnak, és saját szavaikkal is hálát mondhatnak az istentisztelet erre kijelölt részében.

Ide tartozik az éneklés fontos szerepe az istentiszteleteken. A közös gyülekezeti ének és a kórus vagy az azt kísérő zenei csoport szolgálata egyaránt emelheti az istentiszteleti alkalom ünnepélyességét. A baptisták igen szeretnek énekekkel és hangszeres kísérettel dicséretet mondani Istennek. Az ének-zenei szolgálatok átszövik az istentisztelet egészét.

A baptista istentiszteletek másik fontos jellemzője a családiasság és közvetlenség. A gyülekezeti alkalmakon részt vevők minden korosztályból és sokféle formában kapnak lehetőséget arra, hogy aktívan közreműködjenek, így például a gyermekek a vasárnapi iskolában tanultakról szólhatnak, a fiatalok énekkel dicsérhetik az Urat, a gyülekezet tagjai szabadon elmondott bizonyságtételben számolhatnak be egymásnak a közelmúltban átélt lelki élményeikről, vagy éppen egy költő gondolatait idézhetik versmondás keretében. Az istentisztelet után még lehetőség kínálkozik arra is, hogy akár az imaházban, akár egy erre a célra kialakított helyiségben kötetlen beszélgetésre ott maradjanak a gyülekezet tagjai. Mindez hozzájárul a lelki közösség további épüléséhez.

És végül az istentisztelethez hozzátartozik a hálaáldozat is, amelyet nemcsak szavainkkal, de anyagi javaink odaszánásával is kifejezünk. A közösség tagjainak hitből fakadó kötelessége a gyülekezet helyi missziós munkájának előmozdítása, a rászorulók segélyezése. Ez által lesz teljessé istentiszteletünk, hiszen mit is mond erről a Biblia? „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jak 1,27, Károli-fordítás)

Dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök