EvÉlet - Lelki segély

„Nemrégiben munkahelyi leépítés miatt állástalan lettem, ezért úgynevezett kényszervállalkozásba fogtam. Csakhamar kiderült, ügyeskedés nélkül nem sok reményem lehet az anyagi talpra állásra. Mire az ember teljesíti az adókötelezettségeit, befizeti a járulékokat, rendezi az üzlethelyiség bérleti díját, kiderül, hogy szinte semmi haszna sincs a befektetett munkának. Elkeserít, hogy nem teremthetek anyagi biztonságot családomnak. Sokan azt is mondogatják, hogy többre vihetném, ha nem lennék olyan kínosan becsületes. Úgy érzem, képtelenség a világban a keresztény erkölcsöt gyakorolni, ha boldogulni akar az ember. Bűn vagy csőd? Tanácsát várom!”

„Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lk 16,13b) Valójában ezt a jézusi alapigazságot fogalmazza meg levelében kedves tanácskérő testvérünk is, amikor erkölcsi érzékenységgel tapint rá: nem lehet két úrnak szolgálni, nem lehet két malomban őrölni, bizony vannak olyan helyzetek életünkben, amikor a vagy-vagy szabálya lép érvénybe.

Naponta találkozunk a keskeny út elhagyásának kísértésével, sokszor érezzük úgy, vagy érzetetik velünk mások, hogy a széles út választása kecsegtetőbb volna. Gyakran vonzóbbnak tűnik az áldozatvállalás nélküli élet, a könnyen jött siker és pénz, mint a kereszthordozás, az önmegtagadás. Korunk fogyasztói társadalmának modern bálványa a bevásárlókocsi lett. Státusszimbólummá vált a szerzés. Úgy tűnik, a multinacionális cégek reklámszlogenje ez: „A vásárlás teszi boldoggá az embert!” És tömegek borulnak le a hamis mammon előtt. Sajnos a családokon belül is dúl a presztízsháború. „Majd meglátod, hogy többre viszem nálad” – mondják édestestvérek egymásnak. Párválasztás előtt álló fiatalok panaszolják, hogy ma már nem fontosak a belső értékek, torz világképünk egyetlen mércéje a vagyon lett. Ha nincs öröklakás, márkás autó, menő mobiltelefon és havi félmillió fix, akkor jó parti híján szerelem sincs. Nem csoda, ha ennek az értékrendnek a fényében sokan úgy érezhetjük, hogy alulmaradtunk, és bizonyítani próbáljuk, hogy mi is érünk valamit, hogy mi is képesek vagyunk családunk számára az anyagi maximumot nyújtani – vagy legalábbis megpróbáljuk. De megéri a nagyobb falat, ha közben rámegy az egészségünk vagy a becsületünk?

Az Újszövetség szóhasználatában a mammon, ez az arám kifejezés, a látható anyagi gazdagságnak az összefoglaló kifejezése. A Szentírás legtöbbször a hamis jelzővel illeti, mivel a hamis mammon soha nem tartja meg azt, amit ígér az embernek. Nem érdemes a vastag bankbetétben bizakodni, mert az nem menti meg életünket, de még nyugodt időskort sem feltétlenül biztosít számunkra. Az azonban bizonyos, hogy ha mindenáron boldogulni akarunk ebben a látható világban, akkor Istenhez fűződő szálaink könnyen szakadozni kezdenek. Már nem megyünk vasárnap a templomba, mert vasárnap több pénz van a maszekolásban. Nem megyünk a szeretetvendégségre, mert hát a föld, a háztartás, a hazavitt munka parancsol. Még a szabadságunkat se tudjuk kivenni. Mindeközben pedig nem is vesszük észre, hogy mi lettünk a pénz szolgái, és nem a pénz a miénk. És már egyszerűen muszáj azt tenni, amit a könyörtelen nagyúr, a mammon diktál. Ez a hamis isten pedig többnyire még tisztességtelen eszközökre is igyekszik rávenni az embert a szerzés érdekében: „becsapás, megrövidítés, eltussolás, sikkasztás” – súgja a gyanútlan ember fülébe, és hozzáteszi: „ma már mindenki így csinálja”, és ha hisz neki, többé nem lesz békessége, egyetlen nyugodalmas, jó éjszakája sem, mert majd kínozza a lelkiismeret.

Jézus ezért óva int attól, hogy a mammon szolgálatára adjuk magunkat, és figyelmeztet, hogy meg se próbáljuk az élő Istenbe vetett hitet összeegyeztetni a pénzbálvány imádásával. Mondja ezt úgy és azzal együtt, hogy tudja, szükségünk van hajlékra, ruhára, mindarra, ami a test táplálására kell. A Példabeszédek könyvében Águr ezt kéri Istentől: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem!” (Péld 30,8b). Mert amire leginkább vágyunk, az a megelégedés lenne. Boldogulás helyett megelégedett, benső békeséggel telt, boldog élet. Szívből remélem, hogy kedves levélíró testvérünk rátalál erre a megelégedett életre, és a jövőben is Isten és nem a világ mércéje alatt méreti meg magát. Bátran vallja ezután is, hogy a becsülettel szerzett kenyér jobb ízű, mint a hamissággal szerzett, és példát mutat a gyermekeinek arra, hogy nem a vagyon határozza meg az ember értékét. A kreativitás, a megfelelő akciók, a kedves kiszolgálás, a megbízható minőség, a becsületes üzletvitel a lehető legjobb cégére egy induló vállalkozásnak. Hosszú távon a legkifizetődőbb is! Így nem juthat sem csődbe, sem bűnbe. A kísértés ideje alatt pedig számíthat imádkozó háttérre!

Szőkéné Bakay Beatrix