EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Nemrégiben munkahelyi leépítés miatt állástalan lettem, ezért úgynevezett kényszervállalkozásba fogtam. Csakhamar kiderült, ügyeskedés nélkül nem sok reményem lehet az anyagi talpra állásra. Mire az ember teljesíti az adókötelezettségeit, befizeti a járulékokat, rendezi az üzlethelyiség bérleti díját, kiderül, hogy szinte semmi haszna sincs a befektetett munkának. Elkeserít, hogy nem teremthetek anyagi biztonságot családomnak. Sokan azt is mondogatják, hogy többre vihetném, ha nem lennék olyan kínosan becsületes. Úgy érzem, képtelenség a világban a keresztény erkölcsöt gyakorolni, ha boldogulni akar az ember. Bűn vagy csőd? Tanácsát várom!”

„Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Lk 16,13b) Valójában ezt a jézusi alapigazságot fogalmazza meg levelében kedves tanácskérő testvérünk is, amikor erkölcsi érzékenységgel tapint rá: nem lehet két úrnak szolgálni, nem lehet két malomban őrölni, bizony vannak olyan helyzetek életünkben, amikor a vagy-vagy szabálya lép érvénybe.

Naponta találkozunk a keskeny út elhagyásának kísértésével, sokszor érezzük úgy, vagy érzetetik velünk mások, hogy a széles út választása kecsegtetőbb volna. Gyakran vonzóbbnak tűnik az áldozatvállalás nélküli élet, a könnyen jött siker és pénz, mint a kereszthordozás, az önmegtagadás. Korunk fogyasztói társadalmának modern bálványa a bevásárlókocsi lett. Státusszimbólummá vált a szerzés. Úgy tűnik, a multinacionális cégek reklámszlogenje ez: „A vásárlás teszi boldoggá az embert!” És tömegek borulnak le a hamis mammon előtt. Sajnos a családokon belül is dúl a presztízsháború. „Majd meglátod, hogy többre viszem nálad” – mondják édestestvérek egymásnak. Párválasztás előtt álló fiatalok panaszolják, hogy ma már nem fontosak a belső értékek, torz világképünk egyetlen mércéje a vagyon lett. Ha nincs öröklakás, márkás autó, menő mobiltelefon és havi félmillió fix, akkor jó parti híján szerelem sincs. Nem csoda, ha ennek az értékrendnek a fényében sokan úgy érezhetjük, hogy alulmaradtunk, és bizonyítani próbáljuk, hogy mi is érünk valamit, hogy mi is képesek vagyunk családunk számára az anyagi maximumot nyújtani – vagy legalábbis megpróbáljuk. De megéri a nagyobb falat, ha közben rámegy az egészségünk vagy a becsületünk?

Az Újszövetség szóhasználatában a mammon, ez az arám kifejezés, a látható anyagi gazdagságnak az összefoglaló kifejezése. A Szentírás legtöbbször a hamis jelzővel illeti, mivel a hamis mammon soha nem tartja meg azt, amit ígér az embernek. Nem érdemes a vastag bankbetétben bizakodni, mert az nem menti meg életünket, de még nyugodt időskort sem feltétlenül biztosít számunkra. Az azonban bizonyos, hogy ha mindenáron boldogulni akarunk ebben a látható világban, akkor Istenhez fűződő szálaink könnyen szakadozni kezdenek. Már nem megyünk vasárnap a templomba, mert vasárnap több pénz van a maszekolásban. Nem megyünk a szeretetvendégségre, mert hát a föld, a háztartás, a hazavitt munka parancsol. Még a szabadságunkat se tudjuk kivenni. Mindeközben pedig nem is vesszük észre, hogy mi lettünk a pénz szolgái, és nem a pénz a miénk. És már egyszerűen muszáj azt tenni, amit a könyörtelen nagyúr, a mammon diktál. Ez a hamis isten pedig többnyire még tisztességtelen eszközökre is igyekszik rávenni az embert a szerzés érdekében: „becsapás, megrövidítés, eltussolás, sikkasztás” – súgja a gyanútlan ember fülébe, és hozzáteszi: „ma már mindenki így csinálja”, és ha hisz neki, többé nem lesz békessége, egyetlen nyugodalmas, jó éjszakája sem, mert majd kínozza a lelkiismeret.

Jézus ezért óva int attól, hogy a mammon szolgálatára adjuk magunkat, és figyelmeztet, hogy meg se próbáljuk az élő Istenbe vetett hitet összeegyeztetni a pénzbálvány imádásával. Mondja ezt úgy és azzal együtt, hogy tudja, szükségünk van hajlékra, ruhára, mindarra, ami a test táplálására kell. A Példabeszédek könyvében Águr ezt kéri Istentől: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem!” (Péld 30,8b). Mert amire leginkább vágyunk, az a megelégedés lenne. Boldogulás helyett megelégedett, benső békeséggel telt, boldog élet. Szívből remélem, hogy kedves levélíró testvérünk rátalál erre a megelégedett életre, és a jövőben is Isten és nem a világ mércéje alatt méreti meg magát. Bátran vallja ezután is, hogy a becsülettel szerzett kenyér jobb ízű, mint a hamissággal szerzett, és példát mutat a gyermekeinek arra, hogy nem a vagyon határozza meg az ember értékét. A kreativitás, a megfelelő akciók, a kedves kiszolgálás, a megbízható minőség, a becsületes üzletvitel a lehető legjobb cégére egy induló vállalkozásnak. Hosszú távon a legkifizetődőbb is! Így nem juthat sem csődbe, sem bűnbe. A kísértés ideje alatt pedig számíthat imádkozó háttérre!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::