A hét témája

Az Állam és egyház az egyesült Európában címmel megrendezett konferencia egy evangélikus előadóval is büszkélkedhetett. A hitvalló mozgalmak Amerikában témát feldolgozó beszélgetést ifj. dr. Fabiny Tibor vezette. A hermeneutikával, azaz szövegek értelmezésével foglalkozó irodalomtörténész kérésünkre lapunk olvasóival is megosztotta véleményét és benyomásait a szimpóziummal kapcsolatban.

– Megítélésem szerint – bár mindenkit meghívtak – mégis inkább a kisegyházak képviselői jöttek el erre a tudományos ülésre, a történelmi felekezetek részéről mintha tudatosan távol maradtak volna… Egy másik észrevételem az, hogy az összes nagyobb előadást külföldiek tartották, magyar szakemberekre – az utolsó nap kivételével – „csak” korreferátumokat, illetve csoportos beszélgetéseket bíztak. Ez feltehetően a konferencia „érzékeny” témájából is adódik.

– Úgy véli, a szervezők azt nem merték alaposabb vizsgálat tárgyává tenni, hogy hazánkban milyen az állam és az egyház viszonya?

– Azzal együtt, hogy ezt a konferenciát nagyon jó kezdeményezésnek tartom, úgy érzem, hogy a közelmúlt még bizony nagyon is közeli, egyes dolgokat nem vagy csak nagyon finoman megfogalmazva merünk kimondani. Egy új nemzedéknek kell felnőnie ahhoz, hogy a személyes érintettségből adódó sebeken, az esetleges önigazolás-keresésen túl a valóságot tudjuk megmutatni. Ez a nemzetközi konferencia ezt annyiban segítette, hogy rámutatott a téma több megközelítési lehetőségére.

– Az esetlegesen eltérő vélemények és megállapítások nyomán nem mindig születnek egyértelmű megoldások. Sokszor csak újabb megválaszolásra váró kérdések merülnek fel.

– Egyetértek. Ezzel a szimpóziummal kapcsolatban is érdemes elgondolkodni azon, hogy az állam és az egyház viszonyában a felekezetek ma vajon miként találják meg a saját identitásukat, és kerülik el azokat a csapdákat, amelyek a gazdasági-politikai összefonódásokból adódhatnának. Az egyház és az állam szétválasztását ezért is olyan lényeges hangsúlyozni. Én személy szerint úgy látom, hogy az egyháznak valóban egyházzá kell válnia. Dóka Zoltán egykori hévízgyörki lelkész – nagyon találóan – ezt így fogalmazta meg: „Nem szerencsés az, ha az egyház szekularizálódik, az állam pedig klerikalizálódik.” Ebben a három napban is azt akarták világossá tenni az előadók, hogy a szférákat szét kell választani.

– Ez egybecseng Luther két birodalomról szóló tanításával is.

– Reformátorunk szerint el kell választani egymástól az e világi hatalmat, a kardot, illetve az egyház, a kulcsok hatalmát, vagyis az evangélium hirdetését és a szentségek kiszolgáltatását. Ezt szem előtt tartva elmondhatjuk, hogy ez a szakmai tanácskozás nagyon is „evangélikus”.

– Ennek köszönhető, hogy elvállalta az egyik szekció vezetését?

– Többek között. Sokat foglalkoztam Ordass Lajos püspök életével és munkásságával, így az állam és az egyház tematika nagyon is érdekelt.

– Gondolom, emiatt olvashattam nevét az Állam és egyház: a kommunista modell címet viselő beszélgetés résztvevőié között is…

– Igen. Jó volt másokkal együtt szemügyre venni az úgynevezett „kommunista modellt”, amely attól, hogy az állam és az egyház szétválasztására épült, még jól is működhetett volna, ám ez a rendszer az „ellenséges elkülönítést” szorgalmazta. Érdekes, hogy ennek ellenére nagyon erős, kikerülhetetlen összefonódást figyelhettünk meg az állami és az egyházi vezetők között. Ez erősítette az államot, és gyengítette az egyházakat.

A kommunizmus négy évtizede alatt az egyházi vezetők között voltak hitvallók, kompromisszumkeresők és kollaboránsok. Szó volt a szekcióban arról, hogy a „puha diktatúra” az egyházak szempontjából azért volt veszélyesebb, mert az évtizedek nyomása következtében sokan lelkileg behódoltak a hatalomnak. Ezt a hatalom sokszor az egyházi emberek korrumpálásával érte el. Nehéz eldönteni, hogy a korrumpálás vagy a behódolás volt-e előbb.

– Beszéljünk arról a szekcióról is, amelynek nem egyszerűen tagja, hanem vezetője volt. Ebben a csoportban egy egészen más kérdést, nevezetesen az amerikai hitvalló mozgalmak huszadik századi történetét vizsgálták meg közelebbről.

– Amikor a szervezők azzal kerestek meg, hogy elvállalnám-e egy workshop vezetését, akkor arra gondoltam, hogy szívesen beszélgetnék másokkal is arról a témáról, amellyel a közelmúltban a helyszínen, vagyis az Amerikai Egyesült Államokban is sokat foglalkoztam.

– A mai magyar evangélikusok számára mennyiben „aktuális” ez a téma?

– A kérdés természetesen számunkra is tartogat tanulságokat. Az amerikai hitvalló mozgalmak felhívják például a figyelmet arra, hogy az egyház hajója nem halad, ha a vezetők rossz irányba fordítják a kormányt. Szembesítenek azzal a ténnyel, hogy milyen fontos szerepe van az alulról jövő kezdeményezéseknek, az olyan „megmozdulásoknak”, melyeknek a hívők belső meggyőződése a motorja. Végül pedig emlékeztetnek arra, hogy mindenkor – amint egykor a kommunizmusban, úgy ma a szekularizált társadalomban is – meg kell, hogy valljuk hitünket.

Gazdag Zsuzsanna