Élõ víz

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14)

Szentháromság ünnepe után a tizenkilencedik héten az Útmutató reggeli igéi a hit által való megszabadulás és gyógyulás örömhírét adják tudtul, válaszként mindazoknak, akik heti igénk szavaival kiáltanak az Úrhoz. A négy betegszállító barát hitét látva Jézus így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bûneid.” (Mk 2,5) Mivel az Emberfia egyben Isten Fia is, neki van hatalma megbocsátani a bûnöket. Ez sokkal fontosabb a testi gyógyulásnál! A szemtanúk azt tették, ami vezérigénk fent nem idézett félmondatában olvasható: „csak téged dicsérlek.” A bûneitõl megszabadult béna ember betegségébõl is meggyógyult. Mindezek ismeretében engedjük mi is megújítani magunkat, azaz öltsük fel az új embert oly módon is, ahogyan az apostol mondja „bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef 4,32). Luther hozzáfûzi: „Isten országa tehát merõ bûnbocsánat. Olyan nagy dolog az, hogy csak szívemmel tudom megragadni és hinni bûneim bocsánatát és e hitben Isten elõtt való megigazulásomat.” Jézus a vak koldust, Bartimeust is hite alapján gyógyította meg: „Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk 10,52) Aki a hit szemével felismeri Szabadítóját, az szorosan követi az úton Mesterét, az õ lábnyomába lépve. A leprás is hitte, hogy Jézus meg tudja õt tisztítani, s átlépve az elõírt „követési távolságot”, arcra borult elõtte, így Jézus megérintette õt: „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,13) A Prédikátor írásának témája: „minden hiábavalóság!” (Préd 12,8) „A héber szó eredeti jelentése: lélegzet, lehelet” (lásd: Magyarázatos Károli-Biblia, 928. oldal). „A lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” (1Móz 2,7). Mi már elmondhatjuk: csak Isten nélkül hiábavalóság minden, de vele megvalósulhat életünkben heti igénk ígérete! A tanítványok kiküldése Jézus hatalmával, szóval-tettel is ezt példázza: „Hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiûztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.” (Mk 6,12–13) A Jézust gúnyolók vakok voltak annak meglátására, hogy amit a tanítványok mondtak, az megvalósult: „Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27,43) A kereszten ment végbe a mi megszabadíttatásunk, s így teljesült be heti igénk; mert „az õ sebei árán gyógyultunk meg” és „lelki gyötrelmeitõl megszabadulva látja õket” (Ézs 53,5.11), utódait, azaz mindazokat, akik hit által elfogadták Jézus szabadítását a bûntõl, a haláltól és az ördög hatalmától. Lisztrában egy születésétõl fogva sánta ember „hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon” (ApCsel 14,9). De a pogány vallásosságból, a hiábavaló dolgokból, azaz a hamis istenektõl, a semmiktõl, a mai bálványoktól is meg kell térni az élõ Istenhez, hogy a testi gyógyulás ma is együtt járjon a lélek megszabadulásával! Akik átélhették, elmondhatják: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam, / (…) Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,3)

Garai András