Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14)

Szentháromság ünnepe után a tizenkilencedik héten az Útmutató reggeli igéi a hit által való megszabadulás és gyógyulás örömhírét adják tudtul, válaszként mindazoknak, akik heti igénk szavaival kiáltanak az Úrhoz. A négy betegszállító barát hitét látva Jézus így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” (Mk 2,5) Mivel az Emberfia egyben Isten Fia is, neki van hatalma megbocsátani a bűnöket. Ez sokkal fontosabb a testi gyógyulásnál! A szemtanúk azt tették, ami vezérigénk fent nem idézett félmondatában olvasható: „csak téged dicsérlek.” A bűneitől megszabadult béna ember betegségéből is meggyógyult. Mindezek ismeretében engedjük mi is megújítani magunkat, azaz öltsük fel az új embert oly módon is, ahogyan az apostol mondja „bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef 4,32). Luther hozzáfűzi: „Isten országa tehát merő bűnbocsánat. Olyan nagy dolog az, hogy csak szívemmel tudom megragadni és hinni bűneim bocsánatát és e hitben Isten előtt való megigazulásomat.” Jézus a vak koldust, Bartimeust is hite alapján gyógyította meg: „Menj el, a hited megtartott téged.” (Mk 10,52) Aki a hit szemével felismeri Szabadítóját, az szorosan követi az úton Mesterét, az ő lábnyomába lépve. A leprás is hitte, hogy Jézus meg tudja őt tisztítani, s átlépve az előírt „követési távolságot”, arcra borult előtte, így Jézus megérintette őt: „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,13) A Prédikátor írásának témája: „minden hiábavalóság!” (Préd 12,8) „A héber szó eredeti jelentése: lélegzet, lehelet” (lásd: Magyarázatos Károli-Biblia, 928. oldal). „A lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” (1Móz 2,7). Mi már elmondhatjuk: csak Isten nélkül hiábavalóság minden, de vele megvalósulhat életünkben heti igénk ígérete! A tanítványok kiküldése Jézus hatalmával, szóval-tettel is ezt példázza: „Hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.” (Mk 6,12–13) A Jézust gúnyolók vakok voltak annak meglátására, hogy amit a tanítványok mondtak, az megvalósult: „Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt 27,43) A kereszten ment végbe a mi megszabadíttatásunk, s így teljesült be heti igénk; mert „az ő sebei árán gyógyultunk meg” és „lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket” (Ézs 53,5.11), utódait, azaz mindazokat, akik hit által elfogadták Jézus szabadítását a bűntől, a haláltól és az ördög hatalmától. Lisztrában egy születésétől fogva sánta ember „hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon” (ApCsel 14,9). De a pogány vallásosságból, a hiábavaló dolgokból, azaz a hamis istenektől, a semmiktől, a mai bálványoktól is meg kell térni az élő Istenhez, hogy a testi gyógyulás ma is együtt járjon a lélek megszabadulásával! Akik átélhették, elmondhatják: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam, / (…) Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,3)

Garai András

::Nyomtatható változat::