Evangélikusok

Vető Lajos Békés megyében, Kondoroson született, földműves családban 1904. október 17-én, Viszkok János és Uhliár Julianna gyermekeként. Elemi iskolai tanulmányait követően a Szarvasi Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel.

Egy évi műegyetemi esztendő után a soproni evangélikus teológiai fakultásra iratkozott be, ahol 1924 és 1928 között volt teológiai hallgató. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte lelkésszé 1928. június 29-én. Ezt követően kétéves időszakra tanulmányi ösztöndíjat kapott, melyet Berlinben és Észtországban (Tartuban) töltött.

Már fiatal korában a valláspszichológia tudománya felé fordult. Doktori munkáját A hit által való megigazulás elve egyszerű evangélikus hívek lelki világában címmel írta, majd 1935-ben sikerrel megvédte summa cum laude értékeléssel. 1936-ban házasságot kötött Folkusházy Zsuzsannával. Közös életüket Isten két fiúgyermekkel, négy unokával és négy dédunokával áldotta meg.

Előbb segédlelkészként, majd 1931 és 1937 között szolnoki helyettes lelkészként Medgyesegyházán szolgált. Innen választotta meg parókusának a diósgyőr-vasgyári gyülekezet. Ezt a szolgálatot 1948-ban történt püspökké választásával fejezte be: 1952-ig a Nyíregyházán székelő Tiszai Egyházkerület főpásztora lett. Ekkor az országos zsinat határozata értelmében a négy egyházkerület kettőre zsugorodott. Vető Lajos az újonnan szerveződő Északi Egyházkerület püspöke lett budapesti székhellyel. 1956 októberében a forradalmi események hatására lemondott püspöki tisztéről, helyére D. Túróczi Zoltán korábbi dunántúli püspököt választották. Vető Lajos ezután az Evangélikus Teológiai Akadémián tartott előadásokat a vallástudomány tárgyköréből. D. Túróczi Zoltán 1957 decemberében külső kényszer hatására lemondott tisztségéről, miután a Magyar Népköztársaság a vezető egyházi tisztségek betöltéséhez állami hozzájárulás szükségességét rendelte el visszamenőleges hatállyal. Így ismét Vető Lajos került az Északi Egyházkerület püspöki székébe 1967. május 15-ig, kényszerű nyugdíjaztatásáig.

A templomépítő

Két gyülekezetben, Szolnokon és Diósgyőr-Vasgyárban épített templomot hívei áldozatkészségéből és hathatós segítségével. A szolnoki templom a wittenbergi vártemplom kicsinyített másolata: ékszerdoboz szépségével emlékeztet a kilencvenöt tétel kiszögezésének eredeti színhelyére. A diósgyőr-vasgyári templom is a reformációhoz kötődik külső megjelenésében: alakja a wartburgi vár sziluettjét formázza. Erődtemplom, erős vár képzetét kelti. Vető Lajos ugyan tíz évnél is rövidebb ideig szolgált a két, új templommal büszkélkedő gyülekezetben, de még ma is élnek, akik örömmel gondolnak vissza a templomépítés „hősi” korszakára. Keveseknek adatik meg, hogy két templomot építsenek az Úr szőlőskertjében.

A tudós valláspszichológus

Szerette a nyelveket. Németül, szlovákul, oroszul és angolul is beszélt. Választott tudományának művelésében korán kitűnt. Már 1933-ban kiadta A modern pszichoterápia fő irányai című munkáját. A már említett disszertációján kívül A gyermek lelke címmel Győrött jelent meg tanulmánya. 1966-ban adta ki Tapasztalati valláslélektan című könyvét, melyet még napjainkban is forgatnak a téma iránt érdeklődők. Több fordítása látott napvilágot. Ernst zur Nieden (Éneddel beszélgetek) című műve a legjelentősebb. De adott ki tanulmányt a kábítószer használatának veszélyéről és az öngyilkosság okairól is, még a második világháború előtti időkben. Összesen negyvennégy munkája jelent meg nyomdai kiadásban választott tudománya köréből. Tagja volt a Nemzetközi Lélektani Társaságnak.

A megfélemlített püspök

Aki átélte vagy ismeri az 1990 előtti negyven évet, a diktatúra korszakát, annak nem meglepő, ha azt írjuk, hogy abban az időben hazánkban a püspök is, a lelkész is, a hívő is megfélemlített állampolgárként élt. Vető Lajos 1948-as püspökké választásának körülményei is magukon viselték a politikai befolyás jegyeit. Mindez rányomta bélyegét közel tizenkilenc évi püspöki szolgálatára. Ez az 1956–57. évi események nyomán is észlelhető volt. Szolgálati ideje alatt egyházunk rendkívül visszafogottan, a templom és a parókia falai közé szorítva működhetett.

Vető Lajos püspök csendes, inkább visszahúzódó természetű ember volt. Gyülekezeteit az adott körülmények között látogatta. Gyakran kényszerű döntéseket erőltettek rá. Püspöki szolgálata a nehéz történelmi korszak minden ismertetőjegyét magán viseli. Személyének, szolgálatának objektív értékeléséhez nagyobb történelmi távlatra van szüksége a kutatásnak. Templomépítő szolgálatáért, tudományos tevékenységéért méltán hálás az utókor.

Evangélikus püspöki működését pedig a kegyelmes Isten bölcsességére és irgalmára bízzuk, aki egyedül ismeri a szívek titkait, indítékait, aki előtt mindnyájan – ahogyan azt Vető Lajos is vallotta – Krisztus érdeméért állhatunk meg.

D. Szebik Imre