Oratio oecumenica

Kegyelmes Istenünk! Áldunk téged legnagyobb ajándékodért, Jézus Krisztusért, azért, hogy benne egészen közel jöttél hozzánk, és általa örökre megközelíthetővé lettél. Áldunk téged az ő hűségéért, amely legyőzi hűtlenségünket; szeretetéért, amely úrrá lesz indulatainkon, önzésünkön, megkeseredettségünkön; erőtlenségéért, amely lefegyverzi az erőszak bennünk ólálkodó démonát. Áldunk a reménységért, azért, hogy amit általa hiszünk, az nem derűs pillanataink illúziója, hanem a végül mindent és mindenkit magába ölelő valóság. Bocsásd meg, hogy mégis annyiszor igyekszünk másba kapaszkodni: mulandó javakba, az anyagi világ ajándékaiba vagy éppen a világ anyagiasságán fejet csóváló erkölcsi emelkedettségünkbe. Bocsásd meg, hogy türelmeddel visszaélve újra és újra kibújunk a felelős élet gyakorlata alól, és hogy szeretetedet takaróul használjuk, hogy ne kelljen szembenéznünk önmagunkkal.

Kérünk nyugodt percekért, a benned való megerősödés áldott lehetőségéért. Ne engedd, hogy a napi rohanás, a gondok szorítása felőrölje bennünk hozzád tartozásunk örömét, az evangélium derűjét, a megtaláltság békességét.

Kérünk egyházadért, a megértés, a találékony szeretet, a tapintat, a hűséges tanúság lelkéért. Ne engedd, hogy önmagáért éljen, ahogyan nem önmagából él. Áldd meg reménységgel, hogy az értelmes élet és ne a csüggedés levegőjét árassza; hogy ne ítéljen; hogy ne saját kudarcait kérje számon környezetén; hogy ne akarjon igazságot tenni, hanem igyekezzen igazságot cselekedni; hogy elégedjen meg az evangélium szolgálatával. Hadd legyen az elesettek menedéke!

Kérünk az egész világért. Add, hogy átjárja az irgalmas szeretet kultúrája; hogy otthon lehessen, amelynek rendjét nem a félelem diktálja; hogy az életért, a jussért, az elégtételért vívott harc ne tudja kiölni belőle a békesség igényét és egymásrautaltságunk tudatát. Oldd a világban egyre növekvő szorongást, s add, hogy ebben készséges szolgáid legyünk. Ámen.