A hét témája

A Budavári Önkormányzat 2004-ben Balicza Ivánnak, a budavári evangélikus gyülekezet igazgató lelkészének adományozta a Budavárért emlékérmet. A kitüntetés indoka: az általa vezetett gyülekezet kulturális-szociális programjai gazdagítják a helyi közösség életét, s példaértékű az idős emberek gyámolítása, a rászorulók megsegítése is. A kitüntetett nemcsak mint lelkész vesz részt ebben a munkában, hanem úgy is, mint a Budavári Önkormányzat Népjóléti Közalapítványának elnöke. A kerülettel való együttműködést példázza, hogy a lelkészi hivatalban – három számítógéppel – e-Magyarország-pont állomás létesült, amelyet óránkért száz forintért bárki igénybe vehet.

Balicza Ivánt először a pályájáról kérdeztük.

– Nyíregyházán születtem 1948-ban. Érettségi után Debrecenbe mentem, az orvostudományi egyetemre. El is végeztem három évet, időközben azonban rászoktam az alkoholra. Ennek természetesen anyagi következményei is lettek. Szerencsémre kapcsolatba kerültem egy evangélikus közösséggel, az egykori ébredési mozgalom tagjaival. Az ő tanúskodásuk nyomán kezdett bennem ébredezni a hit. Krisztusba kapaszkodva nem csupán az ivást hagytam abba, hanem úgy határoztam, hogy a test gyógyítása helyett a lélek ápolásával fogok foglalkozni. S miért ne annál a felekezetnél tegyem, ahonnan segítséget kaptam? 1972 és 1976 között elvégeztem Pesten a teológia szakot (egy évet beszámítottak az orvosi miatt). Utána három évig Miskolcon voltam segédlelkész, majd Salgótarjánban tizenegy évig lelkész. A budavári gyülekezet 1990-ben választott meg Szebik Imre helyére. Mivel magamon tapasztaltam, hogy a hit milyen fogódzót képes nyújtani az embernek, nem erkölcsprédikáció vagy filozofálgatás részemről, amikor azt ajánlom a szenvedélybetegeknek – vagy inkább tágabban fogalmaznék: az embereknek –, hogy Krisztushoz forduljanak. „Lesztek nekem tanúim” – mondta Jézus. Nem vagyok elvakult, nem állítom, hogy ő az egyetlen kiút, csak azt tudom, hogy ő képes megszabadítani.

– Végleg elhagyta az alkoholt?

– Volt időszak, amikor visszaestem. A lelkészi hivatással – különösen falun – együtt jár a magányosság, amely éppúgy visszavetheti az embert, mint a rossz társaság. De Jézus nem hagyott magamra, és megújított. Ő akkor is hű marad, ha mi hűtlenkedünk. A családi háttér persze sokat segít.

Feleségemmel, aki egyébként zenetörténész, öt gyereket nevelünk. Nagyobbik lányom angol–finn szakot végzett, hárman egyetemisták, főiskolások, a legkisebb jövőre érettségizik a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. Itt jegyzem meg, hogy a kitüntetés nemcsak az én érdemem. A szolgálatban társam Bence Imre és felesége, Szabó Márta; a lelkészi munkát közösen végezzük. Minden hétfőn reggel munkatársi megbeszéléssel és közös imával kezdjük a hetet. A gyülekezet sok tagja is aktív, sok segítséget kapunk tőlük. Például az említett számítógépes állomás felügyeletét heti tizenhat órában nyolc gyülekezeti tag látja el. Az időseket, betegeket szintén többen is látogatják, segítik, és ugyancsak többen végeznek hitoktatást. Így én ezt a kitüntetést a gyülekezet munkája iránti elismerésnek tekintem.

– Milyen múltra tekinthet vissza a gyülekezet?

– Evangélikus gyülekezet 1844 óta él a budai Várban; József nádor felesége, Mária Dorottya alapította. Az első templomunk a Várban, a jelenlegi Dísz téren az ő segítségével épült fel. Ezt alig ötven évig használta a gyülekezet, amikor a hadügyminisztérium kisajátította a területet, s a templomot le kellett bontani. Helyette felépítették a Bécsi kapu téri templomot. A régi oltárt, melyet Székely Bertalan Krisztust ábrázoló képe díszített, áthozták az új templomba. Ma már nincs meg, mert a templomot 1944 szilveszterén bombatalálat érte. A romos és használhatatlanná vált, eredetileg neoklasszicista templom helyett emelték a mai, lényegesen egyszerűbb stílusú épületet. Elpusztult a templom melletti paplak és az iskolánk is. Ekkor halt meg a segédlelkész és az egyházfi is. Az iskolát, melyből csak egy faldarab maradt, 1949-ben államosították. Ma közterület, járadékot kapunk érte. A paplakot helyrehozták.

1994-ben, a gyülekezet fennállásának százötvenedik évfordulóján belülről, a templom fennállásának századik évfordulóján kívülről restaurálták az épületet. A renoválás költségeit felerészt a Széchenyi terv pályázatán nyert összegből fedeztük. Most a nyílászárók vannak soron. Egyébként Koren Emil A budavári két templom és a budavári gyülekezet története az 1990-es évekig című munkája részletesen taglalja az idekerülésem előtti idők történetét.

Kérész Gyula