Élő víz
Mikor Jézus közbeszól...
„Ne ítéljetek” (Mt 7,1). A Bibliában ez a tilalom nem légüres térben hangzik el. Olyan embereknek szól, mint amilyenek mi magunk is vagyunk: nagyon is szeretünk másokat elbírálni és megítélni. Tehát nem tőlünk származó, hanem idegen üzenet ez, amely belehasít mondjuk egy pletykálkodó, nevetgélő, csúfolódó társaság rosszindulatú beszédének kellős közepébe: „Ne ítéljetek!” Könnyen ünneprontóvá válhat ez a mondat. Talán éppen valakinek a hibáin és a kudarcain élcelődnek. Ekkor eszünkbe juthat a házasságtörő nő története. Megszólják, lenézik, sőt valakinek a szájából elhangzik a kegyetlen mondat is: az ilyeneket meg kell kövezni… De Jézus közbeszól: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7)
A Biblia az élet könyve. Nem kitalált esetekről vagy elméleti dolgokról szól, hanem valóságos emberekről, akik talán indulatosan ítélkeznek, és néha gúnyolódnak is. Minden ige a való életből, a gyakorlatból indul ki. Nézzünk néhány példát erre! – A vasárnap kiránduló, esetleg kocsmába járó embereknek azt mondja a Biblia: szenteld meg az ünnepet. A szüleit lenéző, megvető, kihasználó gyerekeknek azt üzeni: tiszteld atyádat és anyádat. Az egymás házát, pénzét, autóját, állását megkívánó és irigylő emberekhez pedig így szól: ne kívánd felebarátod házát, feleségét vagy bármit, ami az övé.
De gondoltunk-e már arra, hogy miért szeretünk annyira ítélkezni? Az anyós bírálja a menyét, a beosztott a főnökét, az öreg a fiatalt, a fiatal az öreget, olykor a gyülekezet a lelkészét… Azért szeretünk bírálni, mert jólesik felnagyítani mások hibáját. Talán éppen azért, hogy elbújhassak a másik ember hibái, bűne mögé. Hazugság? Miért is ne, hiszen így vagy úgy mindenki hazudik. Hűtlenség? Miért is ne, hiszen ilyesmi csaknem minden házasságban előfordul.
„Ne ítéljetek” – miért is szól közbe Jézus? Azért, mert ő nem bíróként, hanem megmentőként jött el közénk. Sőt azért jött, hogy magára vegye bűneinket, hogy az ítélet őt sújtsa helyettünk. Mert a bűnösön nem segít a büntetés. Neki az Atya szeretete hiányzik. A bűnös ember azért önző és szívtelen, mert elveszítette Istent, aki nélkül minden más csak pótlék lehet. Ahogyan a síró gyereket egyedül az édesanyja tudja megvigasztalni és megnyugtatni, úgy a vergődő bűnöst is csak az menti meg, ha visszakapja a mennyei Atyát. Úgy is mondhatnánk: ha újra a helyére kerül, oda, ahonnan engedetlensége miatt kiesett.
Hagyjuk hát, hogy Jézus közbeszóljon… Próbáljunk meg lemondani arról a sikerről, amelyet a társaságban mások hibáinak a „kitárgyalásával” érnénk el. Lehet, hogy így nem lesz sikerünk, nem fogunk „villogni”, de utólag meg fogjuk tapasztalni Isten áldását, azt a benső nyugalmat és békességet, amely százszorosan kárpótol mindezekért.
Gáncs Aladár