Egyházunk egy-két hete

Egy gyülekezet éledését nagymértékben azon lehet lemérni, hogy szán-e kellő időt a gyökerek felkutatására, fontosnak tartja-e, hogy újra és újra visszatérjen az eredethez, az örök kincshez. A keresztény közösségek páratlan értékek birtokosai lehetnek, ha megbecsülik örökségüket. Például azáltal, hogy nem hagyják feledésbe merülni az elődök alakját és munkáját. A komáromi evangélikus gyülekezet dr. Schulek Tibor – egykori lelkésze – emlékének adózott november 21-én. Az emlékezést és a tiszteletadást összekapcsolták az „új” liturgiával való ismerkedéssel.

Fehér Károly – a liturgiai bizottság tagja – vendégként üdvözölte az istentiszteleti közösséget, és az eddig megszokottól eltérő liturgiai elemekre hívta fel a figyelmet. Az énekkar segítségével zsoltározott a gyülekezet, a Kyriében pedig a lelkész szavaira prózában válaszoltak a hívők. Az énekeskönyvi 14-es liturgia nagy Glóriáját már ismerős dallamként fogadta a közösség, s nem állt távol tőlük a presbiteri igeolvasó szolgálat sem. Örök élet vasárnapjának evangéliumi biztatása alapján Fehér Károly végezetül azt az üzenetet emelte ki prédikációjában, mely megmelengetett minden szívet – különösen a határon túl maradottakét: „…és akkor elküldi [az Emberfia] az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig.” Az énekkar vezetésével a nagylitánia szavaival imádkoztak a jelenlévők mindenért, amiért kell és lehet. A Litania maiort az Új zengedező mennyei karból énekelték.

Az istentiszteletre rendhagyó módon a Cantate! gyűjteményből választották a gyülekezeti énekeket. E gyűjteményt Schulek Tibor állította össze. Nagy élmény volt az ismert dallamokat a régi, ízes szöveggel énekelni.

Az istentisztelet után lehetőség nyílt arra, hogy meghallgassák Ihász Mihály – a gyülekezetben tavaly szolgált hatodéves – előadását Schulek Tibor liturgikai munkájáról. „Időszerű, hogy minden olyan lelkész liturgikai tevékenységét újra felfedezzük, aki lelkesen végezte azt, de munkájának gyümölcse valamilyen oknál fogva feledésbe merült. Különösen most időszerű, amikor egyházunk vezetésének és népének új liturgikus kihívásokkal kell szembenézniük” – hangsúlyozta az előadó. A hallgatóságban tudatosult, hogy Schulek Tibor heroikus munkát végzett, és hogy eredményeiből ma is részesedhetünk, munkájának értéke pedig vitathatatlan. Halálig tartó lelkesedéssel munkálkodott énekkincsünk gyűjtésén és megmentésén, igazi értékeink megőrzésén és népszerűsítésén.

A szeretetvendégségen a megjelenteknek lehetőségük volt találkozni a meghívást elfogadó Schulek gyerekekkel. A beszélgetésben a félreállított lelkész életének érdekes és szomorú mozzanataira derült fény. A tiszteletadás, valamint a gyülekezet törekvései a Schulek Tibortól vett idézetben foglaltakat támasztják alá: „Amiképpen a hit nélküli formák halált jelentenek, úgy a forma nélküli medertelenségben a hit sem életképes.”

Ihász Beatrix

Regionális hozzárendelés: Komáromi Evangélikus Egyházközség