Evangélikusok

Ötven évvel ezelőtt – 1954. december 6-án – halt meg dr. Vietórisz József. Nyíregyházán született 1868. április 27-én ősi evangélikus családban. Édesapja csizmadia volt. Fiát a helyi evangélikus gimnáziumba adta. A fiatalember Budapesten latin–görög szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. 1891-től 37 éven át tanított a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Két alkalommal igazgatója is volt: 1914 és 1920, valamint 1926 és 1928 között. Nyugdíjazásakor címzetes királyi tanfelügyelői címmel tüntették ki méltóságosi ranggal. Az iskolától ezután sem szakadt el, ellátta a felügyelői tisztet. A harmincas-negyvenes években fiúunokái jártak a gimnáziumba.

Dr. Vietórisz József már diákkorában verseket írt, amelyek még fővárosi lapokban is megjelentek. Első kötete 1896-ban jelent meg Giuseppe költeményei címmel, majd újabb munkáit 1916-ban Levelek a harctérre címmel vehették kezükbe az olvasók. 1923-ban jelent meg Orgonazúgás című kötete. 1924-ben a Senki Pál című, önéletrajzi indíttatású, verses művét a Magyar Tudományos Akadémia Nádasdy-díjjal tüntette ki. 1930-ban adták ki az Ars poetica mea című írását. 1937-ben tagjává választotta a Kisfaludy Társaság. Utolsó munkája, a Sóhajok hídján 1944-ben jelent meg.

Jelentősek a fordításai is; elsősorban klasszikusokat fordított. Vergilius Georgiconját, Eclogáit ültette át magyar nyelvre, illetve az ő fordításában jelent meg először magyarul a teljes Aeneis. Evangélikus szempontból Tranoscius-fordítása a legfontosabb. Tranovszky György liptószentmiklósi lelkész 1636-ban adta ki a Cythara sanctorum című, régi és új egyházi énekeket tartalmazó gyűjteményét. Ezt a csatos, veretes énekeskönyvet hozták magukkal kétszázötven évvel ezelőtt őseink Nyíregyházára, és kétszáz esztendőn át – az 1950-es évekig – használták. Az 1890-es években megszüntették iskoláinkban a szlovák nyelvű oktatást és a konfirmációt. Felnőtt egy új nemzedék, amely már nem használta a Tranosciust, de ragaszkodott kedves énekeihez. 1913-ban bevezették a népies istentiszteleteket; a lelkész albában, a régi szertartás szerint, de magyarul szolgált. A kedves Tranoscius-énekeket dr. Vietórisz József fordította magyarra; a fordítás Geduly Henrik püspök ajánlásával és Paulik János igazgató lelkész bevezetőjével jelent meg, illetve Nyíregyházi toldalék címen csatolták a Dunántúli énekeskönyvhöz a 600–659. számú énekekként. Dr. Vietórisz József folytatta munkáját, melynek eredményeként 1935-ben a Luther Szövetség kiadhatta a – mindmáig az egyetlen magyar nyelvű – teljes Tranoscius-fordítást.

Dr. Vietórisz Józsefet Nyíregyházán közéleti személyiségként ismerték. Alapító tagja és tisztségviselője volt az 1898-ban alakult Bessenyei Társaságnak. Megírta a nyíregyházi kaszinó történetét. Számos ünnepség szónoka, verseinek szavalója volt. Nyíregyházán halt meg, az Északi temetőben temették el. Nyíregyházán utcát neveztek el róla. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnázium falán márványtábla hirdeti emlékét.

Dr. Reményi Mihály