e-világ

Manapság egyre inkább hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindennek ára van, és hogy mindennek pénzben fejezzük ki az értékét. Így sokakban felmerült a kérdés: lehet-e, illetve érdemes-e magának a természetnek az értékét pénzben mérni? Érthető az a nézet, amely szerint lealacsonyítjuk a természetet, ha a pénzbeli értékét próbáljuk meghatározni. Az emberiség nem tudna élni az élővilág nélkül, elpusztulna, tehát a természet olyan valami, amely alapvetően szükséges az emberek életben maradásához. Ezért értéke nem fejezhető ki az ember által alkotott mesterséges csereeszközzel.

Ezzel szemben viszont a természet számos olyan „szolgáltatást” és „terméket” nyújt az embernek, amely alapot jelenthet az értékeléshez. Mivel a hétköznapokban napról napra számtalan döntést hozunk, az értékelés alapvetően hozzátartozik az életünkhöz. Annak, hogy a természet értékét pénzösszegben fejezzük ki, több gyakorlati haszna is lehet. Eligazítást nyújthat mindannyiunk számára, akik a természetet valamilyen mértékben használjuk. Segítség lehet egyfajta számvetés készítéséhez, annak megállapításához, hogy egy adott természeti vagy környezeti terhelés milyen anyagi és nem anyagi előnyöket jelent, és milyen veszteséget okozhat a természetnek. Ezt egy gyakorlati példa, mondjuk egy útépítés is szemléltetheti.

Az építkezés előtt hatástanulmányt készítenek, melyben mérlegelik a természettől elvett területek értékét, az autók, illetve egyéb szennyezők által okozott károkat stb.; de felbecsülik a közeli települések csökkent átmenő forgalmából eredő előnyöket is. Sőt az emberi élet értéke is mérlegre kerül, hiszen egy drágább beruházás biztonságosabb utat eredményezhet. Úgy látszik, nincs tökéletes döntés; az előnyökhöz többnyire hátrányok is tartoznak, melyeket igen nehéz objektíven rangsorolni vagy egységes mértékegységgel ellátni.

Egy adott szennyezés felszámolására fordított összeg például viszonylag pontosan meghatározható. A természetet ért veszteség anyagi mértéke viszont csak hozzávetőleges becslés, hiszen a természet egyes elemei nincsenek piaci forgalomban, így áruk sem állapítható meg pontosan. Nehezen fejezhető ki az az összeg is, amelyet például a társadalombiztosításnak kell kifizetnie a szennyezett környezet miatt megbetegedett emberek gyógyítására, de pénzben még nehezebben mérhetők azok a hónapok, évek, melyekkel életünk megrövidül. Ezzel szemben életminőségünk fenntartása, javítása sok tekintetben kétségtelenül csak a természet rovására képzelhető el. Ez magyarázhatja azt, hogy miért esik nehezünkre az összetett környezeti problémák megoldása: a rövid távú – egyéni és viszonylagos – jólétünket nehezen áldozzuk fel a hosszú távú fenntartható fejlődés érdekében.

A Robert Costanza és munkatársai által a Nature folyóiratban 1997-ben publikált cikk (Costanza, R. et al.: The Value of the World�s Ecosystem Services and Natural Capital. Nature 387. 253–260) szerint a Földön található ökoszisztémák 33 268 000 milliárd dollárnak megfelelő értékű javakat szolgáltatnak az emberiségnek évente, melyek nagy része természetesen nem forgalmazható a kereskedelemben. Például az erőforrások – mint a szén, a fa – forgalmazhatóak, de a víz körforgása, a talaj fejlődése nem, mégis számos anyagi és nem anyagi hasznunk származik belőlük. A számítás részletezve van, tehát a kíváncsi olvasó megtalálja az egyes ökoszisztémákhoz, valamint azok egyes szolgáltatásaihoz, illetve termékeihez tartozó pontos összegeket is. Az összeg tulajdonképpen önmagában nem sokat mond, de nem is a szám a fontos, hanem a szemlélet. Egy erdő annyit ér, amennyit a földterület és a rajta található faanyag. Ezenfelül azonban számos más értéke is van, amelyet – még ha nem akarunk vagy nem lehet is pénzben kifejezni – szem előtt kell tartanunk. Ilyenek például: az erdő által a többi élőlény számára nyújtott élőhely (mikroklíma, vízgazdálkodás, talaj), az oxigéntermelés, a természeti szépség.

A szennyezés utólagos felszámolása sokkal drágább, mint a megelőzése, és gyakran nem is lehet visszaállítani az eredeti állapotot, hiszen fajok tűnhetnek el örökre. A környezet szennyezésével kapcsolatban nem feltétlenül kell hatalmas ipari vagy mezőgazdasági cégekre gondolnunk – az egyes emberek maguk is árthatnak a környezetüknek, de sokat tehetnek is érte. A szemetet ingyen dobhatjuk a gyűjtőedénybe, azonban ne feledjük, hogy ha az autót választjuk a kerékpár vagy a tömegközlekedési eszközök helyett, esetleg ha feleslegesen égve hagyunk egy villanykörtét, az nemcsak számunkra jelent anyagi terhet, hanem a környezetet is terheljük, ez utóbbiért pedig egyre nagyobb árat kell fizetnünk.

Ragályi Péter