Napról napra

Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. Zsolt 145,17 (Lk 2,38; Jn 1,1–5/6–8/9–14; Zsid 1,1–3/4–6/; Lk 2,15–20) Honnan ismerhetjük meg Istent? A testté lett Igéből: Jézus Krisztusból. Karácsony van; a betlehemi kisgyermekre tekintünk most, és próbáljunk megérteni a megérthetetlent: a hatalmas Isten egy kisgyermek képében eljött a földre. Hálát adunk Istennek azért, hogy megmutatta önmagát, hogy emberré lett értünk – hogy Krisztusban láthatóvá vált az igaz úton járó, minden megnyilvánulásában jóságosan cselekvő Úr.

A pásztorok visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. Lk 2,20 (Zsolt 40,4a; 1Jn 2,5–10/11/; Lk 2,21–24) A mesék, bár szépek, sajnos nem igazak. Az evangélista Lukács tudósítása Jézus születéséről és a pásztorok útjáról a legeslegszebb történet, amelyet ember valaha is hallhat! Írók, költők, festők, zeneszerzők, alkotóművészek ezreit ihlette és ihleti meg a karácsonyi történet több mint kétezer éve. De ez vajmi keveset segítene rajtunk, ha csupán meséről lenne szó. Ám ahogyan a pásztorok leborulva áldották Istent, mert minden igaz volt, amit megüzent nekik, úgy mi is csak a dicsőítés és hálaadás „pozíciójából” vehetjük e híradást! Nem a legszebb mese, hanem Isten legcsodálatosabb tettének krónikája ez: Megváltót küldött, mert megígérte, és betartotta szavát.

Az Úr így szólt Mózeshez: Orcámat nem láthatod (…), mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 2Móz 33,20 (Zsid 11,1; Jel 7,1–4.9–12; Lk 2,25–35) Hogyan? Még Mózes sem? Isten kiválasztott embere? Pedig örök emberi vágy – mint látjuk, Mózes sem volt kivétel ez alól –, hogy ha csak egy másodpercre is, de megpillanthassuk Istent. Hiszem, hogy ez a vágy egyszer valóra fog válni! Minden titokra és minden kérdésre választ kapunk egyszer. Onnan tudom, hogy már most van közvetlen út a hatalmas, fenséges, félelmetes erejű és végtelen bölcsességű Istenhez, és ezen az úton már most is járhatok. Tőle, Krisztustól tudom azt is, hogy „boldogok, akik nem látnak, és hisznek…”

Ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket – így szól az Úr. Jer 31,28 (Jak 5,7; 1Jn 4,11–16a; Lk 2,36–40) Könnyű egy házat lebontani, egy erdőt kiirtani, egy országot lerohanni és végigpusztítani, könnyű a másik ember lelkében kárt okozni, törni-zúzni, materiális és lelki értelemben egyaránt. Alkotni, építeni, gyarapítani, ültetni ellenben fáradságos és hosszadalmas munka. Egy kisgyermeket is hosszú éveken át kell nevelni, tanítani, gondozni, míg majd saját lábára állhat. Isten nem a rombolás, a káosz, a zűrzavar, a pusztítás Istene, és nem arra rendelte az embert sem. Tág tere van a jó, az építő, az „ültető” szándéknak. A világ nagy-nagy missziói mező, ahol mindannyiunknak jut egy darabka megművelendő terület, amely csak ránk vár!

Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. Préd 12,14 (1Jn 4,9; Zsid 1,/5–6/7–14; Lk 2,41–52) Lehet, hogy ezt az igét sokan szeretnék kihagyni a Bibliájukból, de olyan fordítást ne is keressünk a könyvesboltban, amelyikből kimaradt volna… Még a modern fordításokban is ott áll. Pedig az emberiség úgy viselkedik, mintha nem várna rá isteni ítélet. Ki törődik azzal, hogy mit szól tetteihez a másik? A társadalom? Az erkölcs? Az íratlan szabályok? Csak ne legyen törvénybe ütköző, csak ne járjon érte börtön, különben meg magánügy, hogyan élek, hogyan boldogulok… Vesztére él így az, aki nem hisz a Prédikátornak. Vesztére, mert nem számol Istennel, és megveti a jó szándékú, intő szót.

Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. Zsolt 136,23 (Jn 8,36; Lk 12,35–40; Róm 8,31b–39; Zsolt 2) Ismét eltelt egy év, Isten kegyelméből. Amikor számvetést készítünk arról, hogy mi mindent végeztünk, és mit mulasztottunk, az első szó legyen a háláé. „…örökké tart szeretete” – ezt a mögöttünk hagyott 366 napon át is sokféleképpen megtapasztalhattuk. Van okunk az örömre, mert van kiben hinnünk, van kire építenünk a jövőt: Isten szeretete velünk marad. Köszönet érte, mennyei Atyánk!

Ezen a napon sok jókívánság hangzik el. Adjon Isten mindnyájunknak egészséget, boldogságot, áldást, békét, vezesse ő az életünket. Maradjunk meg a hitben, Isten kegyelmében és szeretetében: ennél jobb újévi kívánság nem létezik!

Kőháti Dorottya