EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 51 - Új nap - új kegyelem (december 26-tól)

Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Új nap - új kegyelem (december 26-tól)

Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. Zsolt 145,17 (Lk 2,38; Jn 1,1–5/6–8/9–14; Zsid 1,1–3/4–6/; Lk 2,15–20) Honnan ismerhetjük meg Istent? A testté lett Igéből: Jézus Krisztusból. Karácsony van; a betlehemi kisgyermekre tekintünk most, és próbáljunk megérteni a megérthetetlent: a hatalmas Isten egy kisgyermek képében eljött a földre. Hálát adunk Istennek azért, hogy megmutatta önmagát, hogy emberré lett értünk – hogy Krisztusban láthatóvá vált az igaz úton járó, minden megnyilvánulásában jóságosan cselekvő Úr.

A pásztorok visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik. Lk 2,20 (Zsolt 40,4a; 1Jn 2,5–10/11/; Lk 2,21–24) A mesék, bár szépek, sajnos nem igazak. Az evangélista Lukács tudósítása Jézus születéséről és a pásztorok útjáról a legeslegszebb történet, amelyet ember valaha is hallhat! Írók, költők, festők, zeneszerzők, alkotóművészek ezreit ihlette és ihleti meg a karácsonyi történet több mint kétezer éve. De ez vajmi keveset segítene rajtunk, ha csupán meséről lenne szó. Ám ahogyan a pásztorok leborulva áldották Istent, mert minden igaz volt, amit megüzent nekik, úgy mi is csak a dicsőítés és hálaadás „pozíciójából” vehetjük e híradást! Nem a legszebb mese, hanem Isten legcsodálatosabb tettének krónikája ez: Megváltót küldött, mert megígérte, és betartotta szavát.

Az Úr így szólt Mózeshez: Orcámat nem láthatod (…), mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 2Móz 33,20 (Zsid 11,1; Jel 7,1–4.9–12; Lk 2,25–35) Hogyan? Még Mózes sem? Isten kiválasztott embere? Pedig örök emberi vágy – mint látjuk, Mózes sem volt kivétel ez alól –, hogy ha csak egy másodpercre is, de megpillanthassuk Istent. Hiszem, hogy ez a vágy egyszer valóra fog válni! Minden titokra és minden kérdésre választ kapunk egyszer. Onnan tudom, hogy már most van közvetlen út a hatalmas, fenséges, félelmetes erejű és végtelen bölcsességű Istenhez, és ezen az úton már most is járhatok. Tőle, Krisztustól tudom azt is, hogy „boldogok, akik nem látnak, és hisznek…”

Ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket – így szól az Úr. Jer 31,28 (Jak 5,7; 1Jn 4,11–16a; Lk 2,36–40) Könnyű egy házat lebontani, egy erdőt kiirtani, egy országot lerohanni és végigpusztítani, könnyű a másik ember lelkében kárt okozni, törni-zúzni, materiális és lelki értelemben egyaránt. Alkotni, építeni, gyarapítani, ültetni ellenben fáradságos és hosszadalmas munka. Egy kisgyermeket is hosszú éveken át kell nevelni, tanítani, gondozni, míg majd saját lábára állhat. Isten nem a rombolás, a káosz, a zűrzavar, a pusztítás Istene, és nem arra rendelte az embert sem. Tág tere van a jó, az építő, az „ültető” szándéknak. A világ nagy-nagy missziói mező, ahol mindannyiunknak jut egy darabka megművelendő terület, amely csak ránk vár!

Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. Préd 12,14 (1Jn 4,9; Zsid 1,/5–6/7–14; Lk 2,41–52) Lehet, hogy ezt az igét sokan szeretnék kihagyni a Bibliájukból, de olyan fordítást ne is keressünk a könyvesboltban, amelyikből kimaradt volna… Még a modern fordításokban is ott áll. Pedig az emberiség úgy viselkedik, mintha nem várna rá isteni ítélet. Ki törődik azzal, hogy mit szól tetteihez a másik? A társadalom? Az erkölcs? Az íratlan szabályok? Csak ne legyen törvénybe ütköző, csak ne járjon érte börtön, különben meg magánügy, hogyan élek, hogyan boldogulok… Vesztére él így az, aki nem hisz a Prédikátornak. Vesztére, mert nem számol Istennel, és megveti a jó szándékú, intő szót.

Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete. Zsolt 136,23 (Jn 8,36; Lk 12,35–40; Róm 8,31b–39; Zsolt 2) Ismét eltelt egy év, Isten kegyelméből. Amikor számvetést készítünk arról, hogy mi mindent végeztünk, és mit mulasztottunk, az első szó legyen a háláé. „…örökké tart szeretete” – ezt a mögöttünk hagyott 366 napon át is sokféleképpen megtapasztalhattuk. Van okunk az örömre, mert van kiben hinnünk, van kire építenünk a jövőt: Isten szeretete velünk marad. Köszönet érte, mennyei Atyánk!

Ezen a napon sok jókívánság hangzik el. Adjon Isten mindnyájunknak egészséget, boldogságot, áldást, békét, vezesse ő az életünket. Maradjunk meg a hitben, Isten kegyelmében és szeretetében: ennél jobb újévi kívánság nem létezik!

Kőháti Dorottya


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem (december 19-től)
Új nap - új kegyelem (december 26-tól)
Liturgikus sarok
Mennyből jövök most hozzátok...
Élő víz
Advent, szeretet
Heti útravaló
Heti útravaló
Boldogságok az isteni boldogmondások margójára (Mt 5,1-2)
Egyházunk egy-két hete
Rejtőzködő adventi kincsek
Alberti "bővelkedések"
Egyházfegyelem
Püspöklátogatás
Keresztutak
Szlovák püspök Pesten
Tisztelet és méltóság az idősellátásban
A Szentföld várja a keresztény zarándokokat
"Otthon-szeretet" szolgálat
III. országos ökumenikus véradás
Testvérkapcsolatok a határon túl
Evangélikusok
Newton paróka nélkül
Járosi Andor
Lenyűgözött és felkarolt
A házsongárdi temetőpadon
e-világ
Küldjünk képeslapot interneten!
Keresztény szemmel
Mikor lesz végre karácsony?
"A szeretet nagyon nagy dolog"
Üzenet itthonról
Vétkeztünk! Ments meg!
Állandó várakozásban
Az adventről
Szent Miklós nyomában
Karácsony vigíliája 1944-ben
Az igazi szeretet
A hét témája
Adventi beszélgetés D. Szebik Imrével, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökével
Légy!
Üzenet Akárkinek
Adventi beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével
evél&levél
Kedves Beatrix!
Tisztelt Szerkesztőség!
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Kedves nagytiszteletű Szőkéné Bakay Beatrix lelkész asszony és tisztelt Olvasók!
Teremtés és evolúció
Kedves kritikus Olvasóim!
Karácsony és teremtés
A tudomány felfedezi Istent
Idézet
A közelmúlt krónikája
Kreatív advent a múzeumban
"Behálózva"
Lelkészakadémia - avagy jó bornak is kell a cégér
Vallások a média tükrében
Jókai Anna Kelenföldön
A gömöri magyarság múltjának megőrzéséért
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Azarel és én
A korondi fazekasság értékei a Vármegye Galériában
Száznégy pravoszláv ikon
Zsedényi Lilla ikonkiállítása
Capriccio térben és időben
Chagall és a Biblia üzenete
"Én őt szolgálom - az egyetlen teremtőt"
Jászlak és betlehemek
A karácsonyi üveggömbök története
A vasárnap igéje
Zárkózottság helyett mindent szétfeszítő öröm
"Az aprókat áldd meg itt és mindenütt!" Lk 18,17
"Apás szülés"
Hívásunk van!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Minek az ünnepe a karácsony?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 51 Új nap - új kegyelem (december 26-tól)

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster