A közelmúlt krónikája

Isten iránti hálával jelentjük a kedves olvasóknak, hogy gyülekezetünk folyóirata, az Orosházi Harangszó tízéves lett. A legelső szám 1994. február 20-ai dátummal jelent meg, éppen abban az esztendőben, amikor Orosháza városa - az evangélikus egyházközséggel együtt - 250 éves jubileumát ünnepelte, vagyis azt, hogy 1774. április 24-én harminc zombai evangélikus család (újra) megalapította a települést. Talán az 1994-es év szellemisége is hozzájárult ahhoz, hogy megszülethetett az orosházi evangélikus gyülekezet lapja, hiszen felemelő volt, ahogyan az akkori önkormányzat együtt ünnepelt az egyházközséggel. Ebben a légkörben született meg a gyülekezeti újság ötlete, amelynek szerkesztését - Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelővel együtt - szívesen vállaltam.

Az első szám első oldalán Pintér János akkori esperes "Beköszöntő"-jéből megtudhattuk, hogy az egyházközségnek már kétszer is volt lapja. Azok is éveken keresztül formálták a helyi evangélikusságot. S most, így utólag megállapíthatjuk, hogy egyik folyóirat sem ért meg ilyen "hosszú" időt.

Kálmán Rezső szerkesztésében 1927 májusában jelent meg az "Orosházi Evangélikusok Lapja", mely 1933-ban - a szerkesztő halálával - meg is szűnt. Majd néhány évig a Horémusz Pál lelkész által szerkesztett "Orosházi Evangélikus Élet"-ből tájékozódhattak a helyi evangélikusok.

Hosszú-hosszú szünet után, 1994 februárjában - Orosházi Harangszó címen - indult el ismét az újság, mely immáron tizedik évfolyamához érkezett. Szerényen indult a lap, de fokozatosan bővült. Eleinte tíznél kevesebb oldalból állt, majd tíz-, később húszoldalasra nőtt, végül a 10. évfolyam 4. számában elérte a harmincoldalas terjedelmet. Ez már akár egy kisebb könyvecske is lehetne, hiszen ha az A/4-es formátumú újság történetesen A/5-ben (azaz feleekkora oldalméretben) jelenne meg, legalább duplája lenne az oldalszám.

Jelentős mértékben emelkedtek a példányszámok is: az Orosházi Harangszó olykor 1500 példányban is elkelt. Előfordult az is, hogy a kiadott mennyiség kevésnek bizonyult.

Az újság az első számtól kezdve az Iniciale Bt. nyomdájában készül. A hetedik évfolyamtól kezdve Szatmári László személyében "hivatalos" tördelőszerkesztőnk is van, és ez a tény a formán is némiképp változtatott.

Gyülekezeti kiadványunk idővel tematikájában is egyre szélesebb ölelésűvé vált. A már máshová költözött orosháziak is örömmel forgatják, sőt büszkén mondhatjuk, hogy külföldre is eljut a lapunk.

A mondanivalótól és eseményektől függően évente négy-öt számot jelentetünk meg. Továbbra is nagyon fontosnak tartjuk, hogy közöljük az egyházközség életével kapcsolatos híreket, köztudottá tegyük a különféle alkalmainkat és a gyülekezeti élettel kapcsolatos információkat. De súlyt fektetünk arra is, hogy "keresztény szemmel" reagáljunk a nagyvilág, a társadalom dolgaira. Így nem mentünk el közömbösen eddig sem (és ezután sem fogunk) a politikai és az etikai problémák mellett. Szükségesnek tartjuk, hogy ilyenkor is hallassuk a hangunkat, még ha sokszor az is volt az érzésünk, hogy falra hányt borsó, amit elmondunk. De Isten mindig adott annyi biztatást, hogy megtapasztaljuk: ki kell mondanunk, amit ránk bízott. Igaz, nem kevés ellenszenvet - hogy ne mondjam: gyűlöletet - is sikerült kiváltanunk, de az Úr Jézus is megmondta, hogy üldözni fogják az övéit. Különösen akkor, amikor már nagyon közel lesz az ő visszajövetele, amikor megtartja az utolsó ítéletet, és tagadóira rászakad a második, az örök halál: a kárhozat. Kaptunk gúnyt is. Egy furcsa szellemiségű hetilap - az adventi keresztbontás kapcsán írt cikkem miatt - "vidéki szittyakürtnek" nevezte szerény újságunkat, de mit sem törődve ezzel, mi továbbra is igyekszünk kürtölni. Kürtölésünk legfőbb mondanivalója: hívogatunk Isten örök országába, mert nem mindegy, hogy hol töltöd az örökkévalóságot!

Sok értékes írás, sőt alkotás is született az elmúlt tíz esztendőben. A könnyebb eligazodás kedvéért úgynevezett repertórium (adattár, azaz tárgymutató) készül, amelynek a kiadását 2004. április 24-ére időzítjük. Ezt egy körülbelül 200 oldalas könyv formájában szeretnénk megjelentetni, néhány jelesebb tanulmánnyal kiegészítve. A már készülő repertóriumból is látható lesz, hogy mennyi érdekes, színes, sokoldalú írás jelent meg újságunkban az elmúlt évtized alatt.

Ezután is szeretettel kérjük az olvasók, gyülekezeti tagok és szimpatizánsok anyagi támogatását és természetesen azt a segítségét is, hogy lapunk jó hírét terjesztik.

A szerkesztőség nevében: Ribár János (A jubilumi szám vezércikke)