Egyházunk egy-két hete

Országos sikert aratott iskolánk

A több évtizedes múltra visszatekintő, a nagy magyar nyelvújító nevével fémjelzett Kazinczy Ferenc országos Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny az ország középiskolás diákjainak és felkészítő tanárainak igen rangos megmérettetése évente. A többlépcsős verseny csúcsa a Sátoraljaújhelyen tartott országos döntő. Ez már a legjobbak vetélkedője: aki odáig eljut, még akkor is elégedett lehet, ha díj nélkül távozik. Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium neve azonban tavaly az országos érdeklődés középpontjába került: az első helyezést iskolánk tanulója, Arany Mihály érte el. Az októberben rendezett megmérettetésen nem csupán Kazinczy-érmes lett, hanem a húsz díjazott közötti rangsorban is ő lett az első. (Az idén érettségiző diák egyébként már több ízben bizonyította tehetségét: kétszer volt első helyezett a bonyhádi Ordass Lajos retorikaversenyen, 2002-ben pedig különdíjat kapott az egyetemisták és főiskolások Kossuth Lajos szónokversenyén Budapesten.)

Különös érzés az, amikor a tanár a tanítványával készít interjút. Különös, mert egy ilyen rangos elismerés mögött meglátja saját munkájának eredményét is, ugyanakkor az is örömmel tölti el, hogy tanítványa egy kicsit túlnőtte "mesterét". Kazinczy-érmesnek lenni büszkeség és felelősség. Büszkeség, mert az ember hírnevet szerez vele önmagának, de iskolájának is. És felelősség, mert a mércét magasra helyezte önmaga és azok előtt is, akik ehhez a közösséghez tartoznak.

• Mit éreztél abban a pillanatban, amikor átvetted a Kazinczy-érmet, és megtudtad, hogy különdíjat is nyertél?
• Nagyon meglepődtem, hiszen a néhány hónapja még elérhetetlennek látszó cél valósággá vált, és ott szorongattam a kezemben a Kazinczy-plakettet. Még fel sem ocsúdtam, amikor jött a különdíj. Felemelő érzés volt.
• Milyen gondolatok jutnak eszedbe eme kifejezések hallatán: édes anyanyelvünk, szép magyar beszéd?
• Az az út, amely mögöttem van, és az, amely még előttem áll. A magyar páratlanul szép és gazdag nyelv, ezért kell és kellene folyamatosan művelni. E néhány versennyel egy kicsit talán én is hozzájárulhattam ehhez a komoly feladathoz.
• Miért éppen a magyar nyelv és az irodalom lett az a választott terület, amelyen országosan is sikerült megmérettetni magad? Ezen kívül milyen más tárgy érdekel még?
• Az irodalom kezdettől fogva közel állt hozzám, és a nyelvtan iránt sem voltam közömbös. Mindkettő gazdag és érdekes világot rejtett számomra, amely felé nagy lelkesedéssel fordultam már az általános iskolában is; de az indíttatást éppen a tanár úrtól kaptam, amikor engem küldött el az első retorikaversenyre, Bonyhádra. A magyaron kívül fontos számomra a történelem és a hittan is, hiszen elengedhetetlennek tartom annak az útnak az ismeretét, amely napjainkig vezet. Különösen is népünk története érdekel; a hittan pedig - sok más egyéb mellett - etikai alapot ad, ez pedig mindenképpen fontos, főleg egy szónoklatnál. Érdekelnek a nyelvek is, mivel a maga módján minden új nyelv egy új szemléletmódot hoz az ember életébe.
• Milyen út vezetett a Kazinczy-éremig?
• Miután túl voltam három retorikaversenyen, a tanár úr arra ösztönzött, hogy egy másfajta környezettel, egy másik megmérettetéssel is ismerkedjünk meg. Az Édes anyanyelvünk versenyről nem sok mindent tudtam, így valóban nem vártam és nem reméltem tőle semmit. Aztán, hála Istennek, olyan jól sikerült a vele való "megismerkedés", hogy egyszerre a sátoraljaújhelyi országos döntőn találtam magam. Ezt persze megelőzte a mélyebb felkészülés, amelyhez sok segítséget kaptam. Már nyáron kezembe került Péchy Blanka könyve, s elkezdtem álmodozni...
• E verseny alapja egy igen nehéz irodalmi műfaj: írásban az esszé, megszólaltatva pedig a szónoki beszéd. Nagy és széles körű tudást, a világra való rálátást követel. Mennyire fontos életedben az állandó művelődés, a tudás biztonsága?
• Olyan beállítottságú vagyok, hogy érdeklődöm a számomra ismeretlen után, szeretek utánanézni a dolgoknak.
• Milyen módszerekkel gyarapítod ismereteidet?
• Az iskola a legjobb "módszer", a tanárainkon keresztül folyamatosan épülhetünk, csak a megfelelő utat kell megtalálni. Főként a felsorolt tantárgyak - a magyar, a történelem és a hittan - segítenek abban, hogy szélesebb látókörre tegyünk szert. Emellett a könyvtár is állandó és kiapadhatatlan forrás. Mindazonáltal nem tartom magam igazán "olvasottnak", csak - mint már említettem - utánanézek egy-két dolognak.
• Nyilvánvaló, hogy a személyes akarat a meghatározó minden alkotásban, a szellemiekre pedig különösen igaz ez. Vannak-e példák előtted?
• A retorika egy idő után gondolkodásmóddá válik. Számomra a szónoklatoknál nagy segítséget jelentettek a gyakorta hallott prédikációk. Különösen Ribár János esperes beszédei vannak rám nagy hatással, ezeket kezdettől fogva szívesen hallgatom.
• Milyen módon van segítségedre a családi háttér, a szülői ház?
• Szüleim mindig szeretettel támogattak és támogatnak. A beszédeimnek nemegyszer ők voltak az első "kritikusai". Úgy érzem, az ő nevelésük és gondoskodásuk nélkül ma nem tartanék itt. Szívemből hálát adok Istennek, hogy köztük élhetek.
• Mennyiben meghatározó számodra az iskolád szellemisége, különös tekintettel arra, hogy az evangélikus gimnázium első érettségiző osztályába jársz?
• Az evangélikus szellem, a hangsúlyozott magyarságtudat mindenképpen fontos számomra.

Az, hogy az első érettségiző osztályba járok, egyfajta feladatot, kötelességtudatot jelent, amelynek, remélem, meg fogok tudni felelni.

• Hogyan tovább érettségi után?
• Hosszas töprengés után úgy tervezem, hogy bölcsészettudományi karra megyek.
• S arra az útra, amelyre érettségi után rálépsz, milyen példaképek kísérnek el?
• Ezen az úton igazán nincsenek példaképeim, talán mert még messzinek tűnik a cél.
• Mi életed nagy álma?
• Kölcsey a Parainesisben valami olyasmit írt, hogy "ki boldogságot vadász, árnyékot vadász" - hát valahogy így vagyok én is a "nagy álmokkal". Rövid távon sikeres érettségi, sikeres felvételi - ez minden diák álma ebben a korban. Azután pedig csak annyi, hogy azt az utat, melyet Isten végigjárnom rendel, az ő tetszése szerint tegyem meg - bármerre vezessen is.

E beszélgetés zárásaként mondom: Büszke vagyok rád, Misi. Most már te is ott vagy azok között, akik örömöt, lelki megnyugvást és elismerést hoztak nekem. Bekerültél te is abba a kis titkos noteszembe, amelyben azok nevei vannak feljegyezve, akik nemcsak a tárgyi tudást és annak szeretetét "lopták el" tőlem, hanem azt is megértették, hogy az ember akkor lesz érték, ha a mércét nem mások, hanem önmaga előtt teszi a legmagasabbra, s azt bármilyen testi vagy lelkiállapotban megőrzi.

Fülöp Béla