A hét témája
Dombi Éva emlékkönyvéből, avagy sutkák a püspöki hivatalban
Nemrég egy névtelen, de annál bizalmasabb telefonálónk a gyónási időpontok felől érdeklődött. A helyzetet felismerve természetesen azonnal jeleztem, hogy ezen a számon nem kaphatja meg a kellő felvilágosítást, mivel az evangélikus püspöki hivatalt hívta. Mire ő: „Ja, én a központtól a sima egyházat kértem…”
Egy másik alkalommal így kezdődött a telefonbeszélgetés: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Én a…” „Sajnálom – mondtam –, ez az evangélikus püspöki hivatal, de megadom a római katolikusok telefonszámát.” „Köszönöm a segítségét! Áldás, békesség!”
Természetesen nemcsak telefonálóink, hanem személyes érdeklődőink is vannak. Egyikük nemrég például a „Szentatyát” kereste a kaputelefonunknál… De olyan is előfordult már, hogy engem női mivoltomban apácának tituláltak.