Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 01
- Dombi Éva emlékkönyvébõl, avagy sutkák a püspöki hivatalban
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Dombi Éva emlékkönyvébõl, avagy sutkák a püspöki hivatalban
Nemrég egy névtelen, de annál bizalmasabb telefonálónk a gyónási idõpontok felõl érdeklõdött. A helyzetet felismerve természetesen azonnal jeleztem, hogy ezen a számon nem kaphatja meg a kellõ felvilágosítást, mivel az evangélikus püspöki hivatalt hívta. Mire õ: „Ja, én a központtól a sima egyházat kértem…”
Egy másik alkalommal így kezdõdött a telefonbeszélgetés: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Én a…” „Sajnálom – mondtam –, ez az evangélikus püspöki hivatal, de megadom a római katolikusok telefonszámát.” „Köszönöm a segítségét! Áldás, békesség!”
Természetesen nemcsak telefonálóink, hanem személyes érdeklõdõink is vannak. Egyikük nemrég például a „Szentatyát” kereste a kaputelefonunknál… De olyan is elõfordult már, hogy engem nõi mivoltomban apácának tituláltak.
::Nyomtatható változat::
|