Napról napra
Új nap – új kegyelem
A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! 3Móz 19,14 (Lk 14,13–14; Lk 4,16–21; Jak 4,13–15; Zsolt 8) Mivel induljunk az új évbe, az Úr 2005. esztendejébe? Szeresd az Istent, és szeresd felebarátodat, mint magadat; vagy (fenti igénk útbaigazítása szerint): légy mindig emberséges a kiszolgáltatotthoz – de nem csak azért, mert nem tudhatod, hogy te mikor kerülsz hasonló helyzetbe… –, és mindig gondolj Istenedre, aki utaidon veled van, és megőriz. Féld őt, mert a Teremtőd, aki bölcs, erős, hatalmas, nem foglya az időnek; nem években, naptári hónapokban méri az időt, hanem örök és végtelen. Leborulva előtte kérjük tőle a legnagyobb ajándékot erre az évre egy ősi áldás szavaival: legyen bennünk, körülöttünk, alattunk és fölöttünk, akkor baj nem érhet bennünket. Áldott, békés új esztendőt!
Vasárnap
Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat! Józs 23,11 (Jn 14,23; Lk 2,41–52; 1Jn 5,11–13; Zsolt 4) Józsué már megvénült, mikor összehívta Izrael népét, és útravalót adott neki. Intelmei úgy szólnak, mint mikor egy apa szól a fiaihoz. Mit is mondhat olyankor az ember, mikor sokszoros súlya van minden szónak? Isten e kiválasztott emberének végrendeletét mai igénkben olvashatjuk. Minden népnek, minden nemzedéknek a sorsa Isten kezében van, és Izrael ezt nagyon komolyan is vette. Bár újra és újra „visszacsúszott” régi bűneibe, a kiválasztott nép hitte és szomjazta az igét, az isteni vezetést. Józsué ma sem adhatna jobb eligazítást, mint ezt: Istentől elfordult huszonegyedik századi ember, jól vigyázz magadra, de mindenekelőtt szeresd Istenedet, az Urat!
Hétfő
Csak álljatok veszteg, és nézzétek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. 2Krón 20,17 (Zsid 7,25; 2Móz 2,1–10; Lk 3,1–6) Jézus szabadítása semmilyen emberi cselekménnyel nem tetézhető meg. A Golgotán értünk meghalt Krisztus áldozata egyszeri és maradéktalanul teljes, ahhoz hozzátenni nem lehet és nem kell semmit. Ahogyan Izraelt számos helyzetben az Úr erős karja vitte győzelemre, úgy a legnagyobb harcot, az ördög, a bűn, a halál ellen vívott küzdelmet is egyedül Isten harcolta meg értünk és helyettünk.
Kedd
A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az Úr ígérete szerint. 1Kir 17,16 (Lk 12,24; 1Móz 21,1–7; Lk 3,7–14) Félelmében sok ember szeretne „kimeríthetetlen” élelmiszerkészletet felhalmozni: mert jön a tél, mert nagy az infláció, mert sokfelé háború dúl… A hívő azonban más módszerrel „tölti meg kamráját”. Ahhoz fordul kéréseivel, kétségeivel, szorongásaival, aki mindenkinél gazdagabb, aki e világ Ura és Gazdája. Adni ő tud, napról napra: a mindennapi kenyeret, a maréknyi lisztet, a kevéske olajat, a betevő falatot. Amennyi épp elegendő. S azt Istenünk sokkal, de sokkal pontosabban tudja, hogy mire és mennyire van szükségünk. Hála érte, hogy meg is adja!
Szerda
Akkor eszedbe jutnak tetteid, és szégyenkezni fogsz, ha megbocsátom mindazt, amit elkövettél – így szól az én Uram, az Úr. Ez 16,61.63 (Jn 13,8; 1Móz 9,12–17; Lk 3,15–20) A másik ember bűnére milyen sokáig tudunk emlékezni! Családi viszályok öröklődnek generációkon át, mert nincs megbánás és megbocsátás. Isten gyermekei, akik Atyjuk jóságából egymás testvéreivé lettek, nem élhetnek ilyen családban! Hiszen az ő népe mind megváltott, kegyelemből élő ember, akinek bűnei megbocsáttattak.
Csütörtök
A csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Mt 2,9 (Zsolt 115,14; Mt 2,1–12; Ef 3,2–6; Lk 3,21–38) Aki keresi Jézust, igaz szívből, arra vágyakozva, hogy megtalálja Megváltóját, annak adatik egy „csillag”. Ami vagy aki elvezet, amíg meg nem érkezik oda, ahol Isten Fia van… Lehetsz te magad is ilyen útbaigazító! Ha már megtaláltad Jézust, „kézen foghatsz” valakit, kinyithatsz egy Bibliát, imádkozhatsz valakivel vagy valakiért, és odavezetheted! Ahogy egykor téged a nagymama, aki először templomba vitt, vagy egy lelkipásztor, aki bibliai történeteket mesélt, felkészített a konfirmációra, és úrvacsorát osztott, vagy az édesanyád, aki esténként leült az ágyad szélére, és megtanított imádkozni.
Péntek
Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy. Zsolt 103,8 (Kol 1,9.11; 1Jn 3,1–6; Lk 4,1–13) Íme, ennek az igének a bizonysága, hogy 2005-öt írhatunk… S nem szolgáltunk rá, hogy még mindig tart a hosszútűrő Isten szeretete irántunk… Nem lenne bölcs dolog azt kalkulálgatni, hogy mennyi idő van még hátra, azaz ez esetben előre. Amink van: a mai nap, amely ezzel az isteni kegyelemmel és türelemmel teljes. Lássuk, mi is a tennivalónk! Mivel is tudnánk kimutatni szeretetünket és hálánkat Istennek?
Szombat
Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. 5Móz 7,9 (Zsid 9,15; 1 Jn 2,12–17; Lk 4,14–30) Nem egyenrangú felek között kötettett ez a szövetség! A figyelmeztetés – az Úr az Isten – időszerűbb, mint valaha. Az ember – bár kitágította a tudomány határait, és technikailag már megteheti, amit viszont nem etikus megtennie (például embert is klónozni tud) – nem lett Isten. De számos jelét látjuk, hogy annak hiszi magát. Végzetes útra lép az emberiség akkor, ha megveti ezt a felkínált, csodálatos, meg nem érdemelt szövetséget, és önmagát teszi úrrá.
Kőháti Dorottya