Keresztutak
Az Egyházak Világtanácsa főtitkárának pásztori üzenete
Kedves testvéreim az Úrban! Az EVT egész közösségének nevében őszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki az egyik legnagyobb, több mint százötvenezer áldozatot követelő természeti katasztrófa kapcsán, amely Délkelet-Ázsiát és az azt körülvevő indiai-óceáni régiót sújtotta. Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy a pusztító földrengést követő cunami több mint ötmillió embert tett hajléktalanná, akiknek mérhetetlenül nagy szükségük van az azonnali humanitárius segítségre és lelki támaszra.
A legmélyebb együttérzéssel imádkozunk, és gondolunk azokra, akik elveszítették szeretteiket. Mélyen megindít bennünket az a példás áldozathozatal, amelyet tagegyházaink – még a csekély forrásokkal rendelkezők is – vállalnak: ellátják a testi és lelki sebeket. Imában fohászkodunk Istenhez, hogy ezt a kozmikus gyötrelmet az emberek együttes hitével sikerüljön túlélni. Az EVT a társszervezetekkel együttműködve továbbra is azon dolgozik, hogy a rendelkezésére álló forrásokat felhasználva csillapítsa, illetve megakadályozza a további szenvedést, és hogy megkönnyebbülést hozzon a szenvedőknek. A teljes ökumenikus közösség Önökkel egyetértésben próbálja meg feldolgozni ezt a példa nélküli katasztrófát.
Az áldott karácsonyi időszak alatt láttuk meg a liturgián és az Úr Jézus Krisztus születésének szent elbeszélésén keresztül, hogy Isten még az élet sok ellentmondása közepette is része törött világunknak. A megtestesülés csodája emlékeztet minket a legvilágosabban Isten jelenlétére, amely még a megsemmisülés esélyét is az élet új lehetőségeire alakítja át a történelemben.
Össze kell fognunk. Nemcsak együtt kell sírnunk a szenvedőkkel, hanem új helyet kell készítenünk azoknak, akik menedéket keresnek, hogy a világ jövőbeli problémáira tartós megoldást találjunk. A cunami okozta tragédiából azt tanulhatjuk meg, hogy szükség van a nemzetközi és a hívő közösségekre, melyek egy lélekké összeolvadva tudnak újra erőt gyűjteni a hasonló tragédiákra való felkészüléshez. A történtek lehetőséget adnak arra, hogy felébredjen bennünk az Isten adta felelősségérzet, hogy átérezzük: nemcsak egymásról kell gondoskodnunk, hanem a teremtett világról is.
Isten kegyelme legyen veletek, vigasztaljon, és adjon békességet 2005-ben és a továbbiakban.
Szeretettel Krisztusban: dr. Samuel Kobia főtitkár