Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Kedves testvéreim az Úrban! Az EVT egész közösségének nevében őszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki az egyik legnagyobb, több mint százötvenezer áldozatot követelő természeti katasztrófa kapcsán, amely Délkelet-Ázsiát és az azt körülvevő indiai-óceáni régiót sújtotta. Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy a pusztító földrengést követő cunami több mint ötmillió embert tett hajléktalanná, akiknek mérhetetlenül nagy szükségük van az azonnali humanitárius segítségre és lelki támaszra.

A legmélyebb együttérzéssel imádkozunk, és gondolunk azokra, akik elveszítették szeretteiket. Mélyen megindít bennünket az a példás áldozathozatal, amelyet tagegyházaink – még a csekély forrásokkal rendelkezők is – vállalnak: ellátják a testi és lelki sebeket. Imában fohászkodunk Istenhez, hogy ezt a kozmikus gyötrelmet az emberek együttes hitével sikerüljön túlélni. Az EVT a társszervezetekkel együttműködve továbbra is azon dolgozik, hogy a rendelkezésére álló forrásokat felhasználva csillapítsa, illetve megakadályozza a további szenvedést, és hogy megkönnyebbülést hozzon a szenvedőknek. A teljes ökumenikus közösség Önökkel egyetértésben próbálja meg feldolgozni ezt a példa nélküli katasztrófát.

Az áldott karácsonyi időszak alatt láttuk meg a liturgián és az Úr Jézus Krisztus születésének szent elbeszélésén keresztül, hogy Isten még az élet sok ellentmondása közepette is része törött világunknak. A megtestesülés csodája emlékeztet minket a legvilágosabban Isten jelenlétére, amely még a megsemmisülés esélyét is az élet új lehetőségeire alakítja át a történelemben.

Össze kell fognunk. Nemcsak együtt kell sírnunk a szenvedőkkel, hanem új helyet kell készítenünk azoknak, akik menedéket keresnek, hogy a világ jövőbeli problémáira tartós megoldást találjunk. A cunami okozta tragédiából azt tanulhatjuk meg, hogy szükség van a nemzetközi és a hívő közösségekre, melyek egy lélekké összeolvadva tudnak újra erőt gyűjteni a hasonló tragédiákra való felkészüléshez. A történtek lehetőséget adnak arra, hogy felébredjen bennünk az Isten adta felelősségérzet, hogy átérezzük: nemcsak egymásról kell gondoskodnunk, hanem a teremtett világról is.

Isten kegyelme legyen veletek, vigasztaljon, és adjon békességet 2005-ben és a továbbiakban.

1. december 31.

Szeretettel Krisztusban: dr. Samuel Kobia főtitkár

::Nyomtatható változat::