Evangélikusok

Löllbach Emma 1885. április 7-én született Salgótarjánban. Elemi iskoláit szülőhelyén, a felsőbb leányiskolát Besztercebányán végezte, majd a budapesti Csalogány utcai tanítóképzőben kapott tanítónői oklevelet. Később az Erzsébet Nőiskolában szerezte meg polgári iskolai tanárnői diplomáját, nyelv- és történettudományi szakon. 1907-ben házasságot kötött Domokos László közigazgatási bírósági tanácsjegyzővel, aki egyszersmind a szegedi értelmiségi körök ismert személyisége, költő, újságíró is volt. Házukban vendégeskedett Juhász Gyula, Babits Mihály, Tömörkény István, Móra Ferenc. Domokosné is próbálkozott az újságírással, de hamarosan új terület felé fordult a figyelme: a Magyar Gyermektanulmányi Társaság szegedi fiókkörének lett a titkára. Külföldi útjain felkereste az úgynevezett reformiskolákat, s ekkor tudatosult küldetése: olyan iskolát szeretne alapítani, amelyben boldogok a gyerekek.

Iskolája 1914-ben megalakult, hivatalos engedélyt azonban a magániskola indítására csak 1915 szeptemberében kapott. Az intézmény tantestülete kiváló tanárokból állt. Ismerték a reformpedagógiai módszereket, és maguk is igyekeztek a gyermekek érdeklődését figyelembe vevő metodikát alkalmazni oly módon, ahogyan az iskola alapelveit Nagy László meghatározta. Az „életegységben” való tanítás önálló kutatásra késztette a tanulót és tanárát, sok volt a szabadban tartott óra, a láttatva tanítás, a szabad rajzolás, a kiállítás, a személyre szabott feladat és a kísérletező csoportmunka.

Az iskolaalapító is sokat dolgozott: a hivatalos tanterv mellett munkatársaival körülhatárolta a tantárgyak gyermekekre szabott ismeretanyagát és módszereit, elkészítette az éves munka- és kiállítási tervezeteket. Emellett folyamatosan publikált a lapokban, a szülők körében pedagógiai ismeretterjesztést végzett, előadásokat tartott a gyermektanulmányi társaságban, tagja lett a Magyar Pedagógiai Társaságnak, külföldi tanulmányutakon vett részt, ahol előadóként ismertette iskolája eredményeit. Kevesen tudják, hogy Magyarországon ebben az iskolában próbálták ki először az első intelligenciatesztet, a csoportmunkát, a projektoktatást. A tanulás mellett a tanulók szabadon gyakorolhatták vallásukat: az iskolában római katolikus, református, evangélikus és izraelita hitoktatás folyt szakképzett óraadókkal.

1934-ben megjelent az iskola munkáját bemutató kötet Domokos Lászlóné és Blaskovich Edit tollából Az alkotó munka az Új Iskolában címmel. 1935-ben elhangzott a rádióban Domokos Lászlóné két előadása az alkotó gyermekről és a tanulói aktivitásról. Mindezek ellenére kevés követőre találtak az iskola módszerei. Ezt magyarázhatjuk az alacsony létszámú osztályokkal, amelyekben könynyebb volt kísérletezni, de magyarázhatjuk azzal az idegenkedéssel is, amellyel az újszerű kezdeményezéseket fogadták a hivatalos oktatáspolitika képviselői.

A háborús években az iskola tanárai, tanulói jelentős karitatív tevékenységet folytattak, könyveket, ruhaneműt, élelmiszert gyűjtöttek a rászorulóknak, a visszacsatolt országrészek tanulóinak. Jótékonysági rendezvényeket szerveztek, előadásokat tartottak, segítettek a falusiaknak. A háború nem kímélte az iskolát sem: katonai szálláshelynek használták, a berendezés tönkrement. A tanárok és a gyerekek hozták helyre, a nagyobb javításokat pedig az alapító finanszírozta. Többszöri felajánlással sem lett állami kísérleti iskolává – ahogyan Domokos Lászlóné szerette volna –, pedig már működött mellette a Lélektani Kutatóállomás is. 1948-ban Állami Nagy László Gimnáziummá alakult át a Bíró utcai épület, de ez sem mentette meg: 1949-ben jogutód nélkül megszűnt.

Domokos Lászlóné még részt vett a nyolcosztályos általános iskolai kísérletekben, felkérték tankönyvírásra. Az iskola megszüntetésekor egy évre áthelyezték a Gizella Gimnáziumba, innen vonult nyugalomba méltánytalanul kevés nyugdíjjal. Még megérte Buzás László az Új Iskoláról írott doktori disszertációjának a vitáját; meg is jelent rajta, és hozzászólt. 1966. október 6-án halt meg.

Egyik volt tanítványa így fogalmazta meg az iskola lényegét: „Emmi néni mint a legmagasabb szintű értelmiség képviselője próbált irányt mutatni a nemzetnek onnan fentről, ahol ő volt, és semlegességi állásfoglalásának eredményeként kerülhettek ki az Új Iskolából olyan különbözően kiváló emberek, mint Göncz Árpád, Bibó István, Litván György.”

És lehetne folytatni a sort. Hiszen ide járt a Párizsban ismertté vált Kepes Éva vagy az itthon most felfedezett Gedő Ilka festőművész; Dienes Zoltán matematikus és testvére, Dienes Gedeon mozgásművész és szakíró. Itt tanult Horváth Zsuzsanna pszichológus és Musztafáné Horváth Györgyi, akik 1992-ben emlékező könyvet írtak az iskoláról.

Domokos Lászlóné búcsúztatóját az egykori munkatárs, Dienes Valéria írta és mondta el. Befejezésül ebből álljon itt egy szép gondolat, megemlékezésül az iskolaalapító születésének százhuszadik évfordulóján: „A lelkéből született az Új Iskola. Hatalmas szeretetmű volt ez az iskola. Nem személyek, nem tanárok, hanem a Valóság volt ott a mester.”

Az évforduló hetében az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum emlékkiállítást rendez a múzeum Könyves Kálmán körút 40. alatti kiállítótermében.

Áment Erzsébet neveléstörténeti kutató