Evangélikusok

Isten ajándéka – ezt jelenti a Dorothea név. És valóban: Isten drága ajándéka volt a magyarság és az evangélikusok számára Maria Dorothea, azaz Mária Dorottya főhercegnő, József nádor harmadik felesége, akiben a budavári gyülekezet alapítóját tiszteli. A württembergi főhercegnő, aki Magyarországot második hazájának vallotta, és a pest-budai evangélikusokat szíve minden melegével szerette és támogatta, százötven évvel ezelőtt halt meg. Emlékét nem „csak” az évfordulókon őrzi Budavár gyülekezete – köztünk van a hétköznapokban is: portréja a lelkészi hivatalban, emléktáblája a templom falán. Élete, példája, hite, megragadó személyisége előttünk ragyog, tovább él. De azért nagyon jó megállni egy-egy jeles dátumnál, és hálát adni mindazért, amit Isten rajta keresztül adott. Ezt tettük április 9-én, szombaton Budavárban, mint egy nagy család…

A nap Herzog Csaba áhítatával kezdődött a gyülekezet kápolnájában. A lelkész Ef 5,20 alapján buzdított a hálaadásra. Hangsúlyozta: Mária Dorottya adományozó nagylelkűsége és imádságos hite arra indít minket, hogy feltekintsünk a nagybetűs Adományozóra, Urunkra, akitől minden jó származik. Köszönetünk ma azért hangzik, mert a mag szárba szökkent, és 2005-ben is hangzik az ének, az imádság Buda várában.

A délelőtt első részében két előadás hangzott el. Dr. Gerhard Hausmann dékán Bauhofer György (udvari prédikátor, a főhercegnő bizalmasa, a budavári gyülekezet első lelkésze) naplófeljegyzéseinek tükrében idézte fel a nádorné alakját. Elmondta, hogy a lelkész és a nádorné számtalan személyes találkozása során Isten országának az építéséről beszélt, nemkülönben a protestáns egyház jelenéről és jövőjéről, valamint exegetikai, dogmatikai kérdésekről. Együtt olvasták a Bibliát, és nagyon sokat imádkoztak – térden állva Isten színe előtt. „Bauhofer György személye volt a főhercegnő számára az egyetlen elfogadható választás” akkor, amikor önálló gyülekezet létrehozására került sor Mária Dorottya jóvoltából.

Dr. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész-professzor az özvegy nádorné utolsó éveiről szólt. Kutatásai eredményeként újabb adalékokkal egészítette ki mindazt, amit Mária Dorottya életének utolsó szakaszáról és halálról tudhatunk. Mint elmondta, az 1847 és 1855 közötti időszak sok bánatot, veszteséget hozott a mindig jót tevő nádornénak. Elveszítette férjét, József nádort, s az udvar arra kényszerítette őt, hogy elhagyja a szeretett Magyarországot. Augarten, a császárváros egyik negyede lett élete utolsó éveinek színhelye. Gyülekezetétől, három kiskorú gyermekétől, evangélikus hite gyakorlásától, lutheri Bibliájától is megfosztották. Krisztusban való erős hitét azonban senki és semmi nem vehette el tőle – fejtette ki az előadó. Csak néhányszor, inkognitóban tudott „hazalátogatni”, de Isten akarata szerint végül is itt, Budán érte a halál, és végső nyughelye is Buda vára lett. Életében emberi erők elszakították innen egy időre, de holtában ily módon is hazatalált… Hiszen az isteni végzést emberi akarat keresztül nem húzhatja. A halálesetről és a temetésről a korabeli magyar és német lapok is beszámoltak – ezekből is átnyújtott egy csokorra valót Fabiny Tibor. Életében ezrek szerették, halálában ezrek gyászolták, Pest-Buda hálás evangélikusai pedig Isten iránti hálaadással köszönik meg e nagy formátumú, másokért élő személyiséget – zárta gondolatait a professzor.

Hangulatos fúvós toronyzene késztette megállásra a tavaszi napsütésben a Bécsi kapu tér járókelőit, turistáit, így hívogatva a templomi hálaadó istentiszteletre. D. Szebik Imre elnök-püspök hirdette az igét Fil 2,14–15 alapján; személyes hangon szólva felidézte, hogy mint budavári pásztort Mária Dorottya arcképe fogadta őt a lelkészi hivatalban. Kereszt, fájdalom, keserűség is osztályrészéül jutott a főhercegnőnek élete ötvenöt éve alatt – folytatta a püspök. Vajon mi lehet a nádorné életének titka? Először is Isten kegyelme, amely megszólította és vezette. Továbbá az ige ismerete és a belőle való napi táplálkozás, amely hitét erősítette, és hitének gyümölcseit érlelte. Őt köszönjük meg most Istennek, Mária Dorottyát, aki „ragyogott, mint csillagok a világban”, s emlékeztessen minket az ő ragyogása a csillagok alkotójára – fejezte be igehirdetését a püspök.

Habsburg Mihály, Mária Dorottya dédunokája a családtagok nevében szólt; a gyengéd feleséget, a türelmes, odaadó anyát, a magyar hazát haláláig szerető és a szegényeket fáradhatatlanul segítő asszonyt idézte meg szavaiban. Kifejtette, hogy Mária Dorottya igazi női eszménykép, akitől tanulni lehet, és példáját fel kell mutatni, illetve követni kell ebben a században is, amely szűkölködik a hiteles női ideálokban. Habsburg Mihály szerint azt, hogy a család ma is olyan egységes és összetartó, Mária Dorottyának köszönhetik.

A Magyar Nemzeti Galéria egy kevesek által ismert helyiségében, a nádori kriptában méltó megemlékezéssel ért véget a nap. A Budavári Evangélikus Egyházközség elnöksége, a Palatinus-ág, valamint Nagy Gábor Tamás I. kerületi (nem mellékesen evangélikus) polgármester helyezte el a hála koszorúit a nádorné hófehér márvány síremlékén. A hűvös, boltozatos falak között ki-ki csendes imádságban is elmondhatta, ami a szívében megfogalmazódott – köszönetet Isten ajándékaiért.

Kőháti Dorottya