EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 16 - Százötven éve hunyt el Mária Dorottya

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Százötven éve hunyt el Mária Dorottya

Isten ajándéka – ezt jelenti a Dorothea név. És valóban: Isten drága ajándéka volt a magyarság és az evangélikusok számára Maria Dorothea, azaz Mária Dorottya főhercegnő, József nádor harmadik felesége, akiben a budavári gyülekezet alapítóját tiszteli. A württembergi főhercegnő, aki Magyarországot második hazájának vallotta, és a pest-budai evangélikusokat szíve minden melegével szerette és támogatta, százötven évvel ezelőtt halt meg. Emlékét nem „csak” az évfordulókon őrzi Budavár gyülekezete – köztünk van a hétköznapokban is: portréja a lelkészi hivatalban, emléktáblája a templom falán. Élete, példája, hite, megragadó személyisége előttünk ragyog, tovább él. De azért nagyon jó megállni egy-egy jeles dátumnál, és hálát adni mindazért, amit Isten rajta keresztül adott. Ezt tettük április 9-én, szombaton Budavárban, mint egy nagy család…

A nap Herzog Csaba áhítatával kezdődött a gyülekezet kápolnájában. A lelkész Ef 5,20 alapján buzdított a hálaadásra. Hangsúlyozta: Mária Dorottya adományozó nagylelkűsége és imádságos hite arra indít minket, hogy feltekintsünk a nagybetűs Adományozóra, Urunkra, akitől minden jó származik. Köszönetünk ma azért hangzik, mert a mag szárba szökkent, és 2005-ben is hangzik az ének, az imádság Buda várában.

A délelőtt első részében két előadás hangzott el. Dr. Gerhard Hausmann dékán Bauhofer György (udvari prédikátor, a főhercegnő bizalmasa, a budavári gyülekezet első lelkésze) naplófeljegyzéseinek tükrében idézte fel a nádorné alakját. Elmondta, hogy a lelkész és a nádorné számtalan személyes találkozása során Isten országának az építéséről beszélt, nemkülönben a protestáns egyház jelenéről és jövőjéről, valamint exegetikai, dogmatikai kérdésekről. Együtt olvasták a Bibliát, és nagyon sokat imádkoztak – térden állva Isten színe előtt. „Bauhofer György személye volt a főhercegnő számára az egyetlen elfogadható választás” akkor, amikor önálló gyülekezet létrehozására került sor Mária Dorottya jóvoltából.

Dr. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész-professzor az özvegy nádorné utolsó éveiről szólt. Kutatásai eredményeként újabb adalékokkal egészítette ki mindazt, amit Mária Dorottya életének utolsó szakaszáról és halálról tudhatunk. Mint elmondta, az 1847 és 1855 közötti időszak sok bánatot, veszteséget hozott a mindig jót tevő nádornénak. Elveszítette férjét, József nádort, s az udvar arra kényszerítette őt, hogy elhagyja a szeretett Magyarországot. Augarten, a császárváros egyik negyede lett élete utolsó éveinek színhelye. Gyülekezetétől, három kiskorú gyermekétől, evangélikus hite gyakorlásától, lutheri Bibliájától is megfosztották. Krisztusban való erős hitét azonban senki és semmi nem vehette el tőle – fejtette ki az előadó. Csak néhányszor, inkognitóban tudott „hazalátogatni”, de Isten akarata szerint végül is itt, Budán érte a halál, és végső nyughelye is Buda vára lett. Életében emberi erők elszakították innen egy időre, de holtában ily módon is hazatalált… Hiszen az isteni végzést emberi akarat keresztül nem húzhatja. A halálesetről és a temetésről a korabeli magyar és német lapok is beszámoltak – ezekből is átnyújtott egy csokorra valót Fabiny Tibor. Életében ezrek szerették, halálában ezrek gyászolták, Pest-Buda hálás evangélikusai pedig Isten iránti hálaadással köszönik meg e nagy formátumú, másokért élő személyiséget – zárta gondolatait a professzor.

Hangulatos fúvós toronyzene késztette megállásra a tavaszi napsütésben a Bécsi kapu tér járókelőit, turistáit, így hívogatva a templomi hálaadó istentiszteletre. D. Szebik Imre elnök-püspök hirdette az igét Fil 2,14–15 alapján; személyes hangon szólva felidézte, hogy mint budavári pásztort Mária Dorottya arcképe fogadta őt a lelkészi hivatalban. Kereszt, fájdalom, keserűség is osztályrészéül jutott a főhercegnőnek élete ötvenöt éve alatt – folytatta a püspök. Vajon mi lehet a nádorné életének titka? Először is Isten kegyelme, amely megszólította és vezette. Továbbá az ige ismerete és a belőle való napi táplálkozás, amely hitét erősítette, és hitének gyümölcseit érlelte. Őt köszönjük meg most Istennek, Mária Dorottyát, aki „ragyogott, mint csillagok a világban”, s emlékeztessen minket az ő ragyogása a csillagok alkotójára – fejezte be igehirdetését a püspök.

Habsburg Mihály, Mária Dorottya dédunokája a családtagok nevében szólt; a gyengéd feleséget, a türelmes, odaadó anyát, a magyar hazát haláláig szerető és a szegényeket fáradhatatlanul segítő asszonyt idézte meg szavaiban. Kifejtette, hogy Mária Dorottya igazi női eszménykép, akitől tanulni lehet, és példáját fel kell mutatni, illetve követni kell ebben a században is, amely szűkölködik a hiteles női ideálokban. Habsburg Mihály szerint azt, hogy a család ma is olyan egységes és összetartó, Mária Dorottyának köszönhetik.

A Magyar Nemzeti Galéria egy kevesek által ismert helyiségében, a nádori kriptában méltó megemlékezéssel ért véget a nap. A Budavári Evangélikus Egyházközség elnöksége, a Palatinus-ág, valamint Nagy Gábor Tamás I. kerületi (nem mellékesen evangélikus) polgármester helyezte el a hála koszorúit a nádorné hófehér márvány síremlékén. A hűvös, boltozatos falak között ki-ki csendes imádságban is elmondhatta, ami a szívében megfogalmazódott – köszönetet Isten ajándékaiért.

Kőháti Dorottya


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Az igehirdető
Élő víz
Valóban
Valaki az anyakönyvből
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Parókiaszentelés Szentgotthárdon
Testvérek közé…
Püspöki látogatás a kicsinyeknél
Keresztutak
Találkozásunk Afrikával
Bonhoefferre emlékeztek
Iránytű az eligazodáshoz
Az egész világ a néhai II. János Pál pápára emlékezett
Találkozás Afrikával
Kapcsolatok
Evangélikusok
Icu néni
Igen, Atyám!
Százötven éve hunyt el Mária Dorottya
Ki emlékszik Ruttkay Miklián Gézára?
e-világ
Virtuális kirakatépítés 1.
Számítógépes tanfolyam
Keresztény szemmel
Magyarság kint és bent
Freudi elszólás?
A hét témája
„Hogy valljalak, tagadjalak…”
Csöndes estéli zsoltár
Nem emel föl
Erős vár a mi Istenünk
Száz éve született…
evél&levél
Végre-valahára
Tavaszköszöntő kirándulás
A közelmúlt krónikája
Rádiós istentisztelet – evangélium az éterben
Televíziós istentisztelet a felvidéki Sajógömör evangélikus templomából
Öskün járt az EvÉlet
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Költészet napi szavalóverseny
Német kapcsolatok
„Kínában” versenyeztek
Mindent tudtak a barlangrendszerről
A Messiás Szegeden
A TypoSzalonban az Evangélikus Élet
Kiállítás Salvador Dalí könyvillusztrációiból
A Kálvin Kiadó „betűvetése”
A vasárnap igéje
Ürömteli vagy örömteli kereszténység
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 16 Százötven éve hunyt el Mária Dorottya

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster