Napról napra
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Jak 3,13 (Zsolt 139,23–24; Jn 15,1–8; 1Jn 5,1–4; Zsolt 15) A példabeszédek és a Prédikátor könyvében választ találhatunk erre a kérdésre. Nem véletlen, hogy ezeket a bibliai könyveket a bölcsességirodalom részeként emlegetjük. Ma az információszerzés tölti ki az életünket; az internet használata szinte hozzátartozik a ma emberének mindennapjaihoz. Ez a bölcsesség, amelyről Jakab ír, nem pusztán megszerezhető információ, hanem a gyakorlati élet magatartása. Az igazán bölcs az, aki alázatosan tud élni, azzal az alázattal, amelyet Jézustól lehet tanulni és kapni.
Hétfő
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Lk 2,13–14 (Zsolt 115,13; Róm 1,18–25; Zsid 10,19–31) Ez a békesség, amelyet Jézus hozott, hit által nyerhető el. Mi is erre a békére vágyunk, de ez sokszor harcot jelent, hiszen az Istennel való béke a sátánnal való szembeszállást is követeli. Ezt a békességet azok az emberek kapják meg, akik megbánják bűneiket, és elfogadják Jézust mint Megváltót. Ma, amikor oly sokan vágynak a békére, a mi felelősségünk, hogy imádkozzunk ezért a világért, és elmondjuk, hogy akkor lesz béke e földön, ha mindenki meghallja ezt az angyali üzenetet.
Kedd
Kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik. Zsid 6,11 (Zsolt 48,15; 2Kor 5,11–18; Zsid 10,32–39) Ezt a mondatot fordíthatnánk akár így is: „Nem akarjuk, hogy lusták legyetek.” Ki az, aki még nem érezte közülünk azt, hogy Istenbe vetett hite megingott; hogy nincs meg már benne az a „tűz”, amely egykor megvolt? Ilyenkor milyen jó, hogy az Úristen küld valakit, vagy ad egy igeverset, vagy egy olyan írásra bukkanunk, amely által ismét közel kerülhetünk hozzá! Isten azt kívánja tőlünk, hogy haladjunk tovább kitartóan a keskeny úton, amíg megvalósul a keresztény ember végső reménysége a mennyben.
Szerda
Pál írja: Isten ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Róm 3,22 (Ézs 63,1; Jn 8,31–36; Zsid 11,1–7) Vannak emberek, akik egy-egy őszinte pillanatukban irigylik azokat, akik tudnak hinni, bízni Istenben. Az apostol elmondja, hogy Jézus Krisztus mindenkiért adta életét. Ez olyan terve Istennek e világgal, amely most már nem csak a kiválasztottaknak adatik meg: mindenki elnyerheti kegyelemből a bűnbocsánatot és az örök életet. A hit nem sötétbe való ugrást jelent, hanem bizalmat az élő Úrban, aki az én szabadítóm és reménységem.
Csütörtök
Jézus Krisztus mondja: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” ApCsel 1,8 (Ézs 61,1; Róm 8,7–11; Zsid 11,8–22) A Jézusról szóló tanúskodáshoz valóban erőre van szükség – nem csupán fizikaira, hanem sokszor lelkire is. Bátorság is kell ahhoz, hogy meg merjen szólalni az ember, de átélhetjük a Lélek munkáját, amikor – Jeremiáshoz hasonlóan – nem tudjuk megtenni, hogy ne mondjuk el azt, amit Isten tett az életünkben, hogy az evangélium valóban eljuthasson a föld végső határáig.
Péntek
Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt. Lk 22,61–62 (Zsolt 30,7.8b; Jn 19,1–7; Zsid 11,23–31) A gyerekeknek szokták mondani, hogy Isten szeme mindent lát. Vagyis azért kell jónak lennie egy gyereknek, hogy Isten ne haragudjon rá. Péter elfelejtette ezt a mondatot, amikor megtagadta az Urat, de Jézus tekintete ráébresztette tettére. Talán mi is elfelejtjük időnként, hogy számot kell adnunk tetteinkről, szavainkról. A bűn felismerése életünkben együtt jár azzal, hogy sírva fakadunk, mint Péter, de jó emlékeznünk Jézus szavaira: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt 5,4)
Szombat
Tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól. Ef 6,8 (1Móz 1,28; Jel 22,1–5; Zsid 11,32–40) Van egy karkötő, amelyet a – keresztény – fiatalok szívesen hordanak. Az van rá írva: W. W. J. D.? (What Would Jesus Do?), ami annyit jelent: Mit tenne Jézus? Elgondolkodtató ez a kérdés a mindennapokban. Amit teszek, amit mondok: vajon ezt tenné-e és mondaná-e a helyemben Jézus is? Úgy gondolom, hogy fiataljaink nemcsak divatból viselnek ilyen karkötőt, hanem tényleg őszintén szeretnének úgy élni, ahogyan Jézus élt. Döntéseink meghozatala során, cselekedeteinkben gondoljunk mindig arra: „Mit tenne az én helyemben Jézus?”
Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi