A közelmúlt krónikája

Mi történt? Mikor? Hol és hogyan? – ez az a négy kérdés, amelyre minden hírnek válaszolnia kell. Keresztény „hírvivők” számára azonban az elsődlegesen megválaszolandó kérdés az, hogy mit, kinek és hogyan akarunk továbbadni. A IV. Evangélikus Médiaműhelyt megnyitó áhítatában helyezte ezt a mintegy félszáz résztvevő szívére Gáncs Péter püspök. A Déli Egyházkerület – médiamunkában jártas – lelkészi vezetője 5Móz 6,6–7 alapján tartott igei elmélkedésében hangsúlyozta, hogy a keresztény médiamunkások feladata a „szent hír”, az evangélium továbbadása. Ezt azonban hitelesen csak akkor tehetik meg, ha őket is átjárta az ige. „Ha pedig megérint bennünket az Úr szava, akkor már természetes is, hogy továbbadjuk »az« üzenetet” – mutatott rá Gáncs Péter.

Az Evangélikus Élet szerkesztősége és egyházunk sajtóbizottsága által életre hívott médiaműhely elsősorban természetesen az üzenettovábbítás „hogyanjában” hivatott segítséget nyújtani az egyházi médiamunka művelői vagy az iránta érdeklődők számára. Nem volt ez másként április 14. és 16. között Albertiben sem, jóllehet ezúttal a tanultak elsajátítása a helyszínen csak részben volt ellenőrizhető. E negyedik médiaműhely ugyanis a legújabb médiumnak, az internetnek és „hasznosításának” lehetőségeire kívánta irányítani a figyelmet.

A téma feldolgozását Bogdányi Gábor vállalta magára. Egyházunk Internet Munkacsoportjának vezetője jó érzékkel a Stratégiakutató Intézet Kht. elnökét, Varga Csabát kérte fel első előadónak. A címzetes egyetemi docens olyan tág kontextusba ágyazva vázolta az információs társadalom kihívásait, hogy a jelenlévők már az első este ráébredhettek arra: az internet ma már megkerülhetetlen médium.

Az információs szupersztráda részleteinek rejtelmeibe a következő két napban már Bogdányi Gábor vezetésével nyerhettek bepillantást a résztvevők. (Hogy ez a sokoldalú médium ma már az egyházközségek életének is része, arról Győri Gábor Dávid, a pestszentlőrinci gyülekezet honlapjának szerkesztője is meggyőzően tanúskodott.) Az előadásokon hallottakat a résztvevők egy internetes projekt megtervezésének erejéig a gyakorlatba is átültethették.

Szerkesztőségünk annyira azért nem volt önzetlen, hogy a műhely teljes időtartamát átengedje a trónkövetelő médiumnak. Az Evangélikus Élet régi, új és leendő (?) munkatársai olvasószerkesztőinkkel tölthették a péntek délelőttöt.

Lapunk gyermekgondozási szabadságon lévő vezető olvasószerkesztője, Győri Virág végigkalauzolta a résztvevőket a cikkírással kapcsolatos alapismereteken – a fogalmazási képességektől kezdve a címadáson át a jó lead (a cikket bevezető rész) megírásához szükséges tudnivalókig. A szemináriumon ezenkívül sorra vették a tudósításokban előforduló leggyakoribb típushibákat, majd egyes nyelvhelyességi és – speciális, az egyházi médiumok jellegzetességéből adódó – helyesírási kérdések (a bibliai igehelyek jelölése, a kis és nagy kezdőbetűk használata) tárgyalása következett. Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő jóvoltából pedig egy – hetilapunkban már megjelent – tudósítás eredeti, „nyers” kéziratának közös elemzésén keresztül ki-ki a műfaj követelményeire vonatkozó ismeretekkel bővíthette tudását.

A péntek esti előadás előtt is szó esett még a hagyományos újságírásról. T. Pintér Károly a (fő)szerkesztő szemszögéből, Dobsonyi Sándor pedig a nyelvi megformálás tekintetében elemzett néhányat azok közül az írások közül, amelyeket az előzetes felhívásra küldtek be a vállalkozóbb kedvű résztvevők. Ezek egyikét tudósításunk alatt közöljük, míg jövő heti lapszámunkban a médiaműhely végén adott „házi feladat” legsikerültebb dolgozatait tervezzük megjelentetni lapunk hasábjain.

Nemcsak a médiaműhely kezdetén, hanem annak végeztével is Isten igéjének tükrében tarthattak önvizsgálatot a médiamunkások. A Luther Kiadó igazgatója, Kendeh K. Péter lelkész záróáhítata Jeremiásra irányította a figyelmet, aki sok szempontból példaadó lehet. Hiszen a prófétához hasonlóan a keresztény újságírók számára is adott a lehetőség, hogy ne csupán közvetítői legyenek az isteni üzenetnek, hanem önmaguk váljanak Isten hiteles eszközeivé a világban.

– gazdag –