A hét témája

Flossenbürg Bajorország Felsõ-Pfalz tartományában található. A települést hivatalos okmány elsõ ízben 948-ban említette. Az itt található vár legrégebbi részét 1100 körül építtette Berengar von Sulzbach gróf. 1188-ig a Sulzbach család, majd 1189-tõl 1212-ig Barbarossa Frigyes császár és utódai voltak a vár urai. Az erõdítményt 1634-ben Bernhard von Weimar herceg itt elszállásolt testõrségének svéd dragonyosai felgyújtották.

A helység katolikus és evangélikus közössége 1652 és 1915 között egy templomon osztozott. 1915-ben felépült a katolikus Szent Pankratius-templom. Az elsõ iskolaépületet 1776-ban emelték.

Flossenbürg a gránitjáról ismert; az iparszerûen ûzött gránittermelésre való elsõ utalás 1769-bõl származik. Az itt lévõ kõzet miatt vált a helység szomorú nevezetességévé az 1938-ban alapított koncentrációs tábor. Az elsõ foglyok 1938. május 3-án érkeztek ide. A kezdeti négyszázas létszám 1939-ig kétezer-ötszázra emelkedett. A háború végéig tizenötezer különbözõ nemzetiségû zsidót, cigányt, politikai foglyot és köztörvényes bûnözõt szállítottak Flossenbürgbe. A többség nem német földrõl, hanem többek között Lengyelországból és az egykori Szovjetunióból, illetve Magyarországról és Csehországból származott.

A Schutzstaffel (SS) a központi láger mellett 1942-tõl – mindenekelõtt az elõkészítõ üzemek miatt – több mint száz úgynevezett külsõ tábort hozott létre. 1938 és 1945 között a központi és a külsõ táborokban mintegy százezer foglyot regisztráltak, harminc nemzetbõl. Az itt töltött idõt közülük bizonyíthatóan legalább harmincezren nem élték túl. 1944 õszétõl kezdve olyan mértékben megemelkedett a kemény fizikai munka, az éhezés és a kínzások miatt meghaltak száma, hogy egy rámpában végzõdõ alagutat építettek azért, hogy könnyebb legyen a holttesteket a táboron kívüli krematóriumba szállítani.

Az amerikai csapatok közeledtének hírére a nácik 1945 áprilisában erõltetett menetben hajtották el a tábor lakóit. Így történhetett, hogy a felszabadítók megérkezésükkor mindössze ezerötszáz rabra – többségükben halálos betegek – bukkantak.

A barakkokat az ötvenes évek közepéig használták, ezután szinte mindent lebontottak, és a tábor helyén lakóépületeket építettek. A parancsnokság, az egykori SS-kaszinó épülete, valamint a hat õrtorony egyike eredeti formájában maradt fenn.

Az áldozatok elõtt tisztelgõ – idõvel egyre bõvülõ – emlékhely létrehozásához 1946-ban fogtak hozzá.