A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Flossenbürg Bajorország Felső-Pfalz tartományában található. A települést hivatalos okmány első ízben 948-ban említette. Az itt található vár legrégebbi részét 1100 körül építtette Berengar von Sulzbach gróf. 1188-ig a Sulzbach család, majd 1189-től 1212-ig Barbarossa Frigyes császár és utódai voltak a vár urai. Az erődítményt 1634-ben Bernhard von Weimar herceg itt elszállásolt testőrségének svéd dragonyosai felgyújtották.

A helység katolikus és evangélikus közössége 1652 és 1915 között egy templomon osztozott. 1915-ben felépült a katolikus Szent Pankratius-templom. Az első iskolaépületet 1776-ban emelték.

Flossenbürg a gránitjáról ismert; az iparszerűen űzött gránittermelésre való első utalás 1769-ből származik. Az itt lévő kőzet miatt vált a helység szomorú nevezetességévé az 1938-ban alapított koncentrációs tábor. Az első foglyok 1938. május 3-án érkeztek ide. A kezdeti négyszázas létszám 1939-ig kétezer-ötszázra emelkedett. A háború végéig tizenötezer különböző nemzetiségű zsidót, cigányt, politikai foglyot és köztörvényes bűnözőt szállítottak Flossenbürgbe. A többség nem német földről, hanem többek között Lengyelországból és az egykori Szovjetunióból, illetve Magyarországról és Csehországból származott.

A Schutzstaffel (SS) a központi láger mellett 1942-től – mindenekelőtt az előkészítő üzemek miatt – több mint száz úgynevezett külső tábort hozott létre. 1938 és 1945 között a központi és a külső táborokban mintegy százezer foglyot regisztráltak, harminc nemzetből. Az itt töltött időt közülük bizonyíthatóan legalább harmincezren nem élték túl. 1944 őszétől kezdve olyan mértékben megemelkedett a kemény fizikai munka, az éhezés és a kínzások miatt meghaltak száma, hogy egy rámpában végződő alagutat építettek azért, hogy könnyebb legyen a holttesteket a táboron kívüli krematóriumba szállítani.

Az amerikai csapatok közeledtének hírére a nácik 1945 áprilisában erőltetett menetben hajtották el a tábor lakóit. Így történhetett, hogy a felszabadítók megérkezésükkor mindössze ezerötszáz rabra – többségükben halálos betegek – bukkantak.

A barakkokat az ötvenes évek közepéig használták, ezután szinte mindent lebontottak, és a tábor helyén lakóépületeket építettek. A parancsnokság, az egykori SS-kaszinó épülete, valamint a hat őrtorony egyike eredeti formájában maradt fenn.

Az áldozatok előtt tisztelgő – idővel egyre bővülő – emlékhely létrehozásához 1946-ban fogtak hozzá.

::Nyomtatható változat::