Keresztutak

Kedves, mosolygós szőke hölgy, komoly feladatokkal – röviden így lehetne jellemezni Heidi Schülkét, aki a Bajor Evangélikus Egyház zsinatának elnökeként 2002-től dönt egyházi kérdésekben. A magyarországi látogatás apropójából az egykori pedagógust elsőként a csaknem másfél évtizedes múltra visszatekintő bajor–magyar kapcsolatok jelenlegi helyzetéről kérdeztük.

– Harmonikusan működtünk és működünk együtt számos feladatkörben, így például a misszió, a diakónia vagy éppen a női munkaág területén. Mivel azonban a változások az élet mindennapi részét képezik, természetes, hogy bizonyos időközönként megvizsgáljuk, hol lehetne vagy kellene módosítanunk. Szerencsére az egyházaink közti viszony nagyon eleven, jól ismerjük egymás életét, örömeit és gondjait. Épp ezért úgy érzem, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy ősszel meghosszabbítsuk a bajor és a magyar evangélikus egyház között 1992-ben kötött együttműködési szerződést.

– A megváltozott körülmények – gondolok itt például a világszerte tapasztalható gazdasági nehézségekre vagy hazánk még friss uniós tagságára – miként hatnak egyházainkra?

– Tagadhatatlan, hogy a német társadalmat sújtó anyagi természetű problémák a német, közelebbről a bajor evangélikus egyházat is kedvezőtlenül érintik. Megszorító intézkedésekre kényszerültünk, ezért a külföldi testvéregyházakat sem tudjuk olyan mértékben támogatni anyagilag, mint szeretnénk. A személyes kapcsolatok azonban mindig is nagy súllyal estek a latba. Nagyon örültem, amikor az egyházuk vezetőivel folytatott megbeszélésen ugyanazt hangsúlyozták, amit mi, bajorok is fontosnak tartunk: azt a fajta érdeklődést egymás iránt, amely – ha kell – a kritikát sem nélkülözi.

– Az Önök által felkínált partnerkapcsolat nyomán – amelyért nem tudunk elég hálásak lenni – számos területen együttműködés indult meg, illetve létezik még most is. Ön személy szerint melyik egyházi munkaágat tartja a legfontosabbnak?

– Úgy gondolom, hogy a gyermekek, valamint az ifjúság körében végzett szolgálat, az egyházi iskolák tevékenysége az, ami a jelen pillanatban a figyelem középpontjában kell, hogy álljon. Ennek két oka van. Először is – és amint hallottam, ez országainkban közös probléma – egyre kevesebb gyermek születik. Másodszor pedig akik a világra jönnek, azokról elmondhatjuk: amit Jancsi nem tanult meg, azt János sem tudja. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a család és az iskola meghatározó szerepét. A vallásos neveltetés ma már korántsem olyan magától értetődő, mint korábban, ezért nagyon fontos, hogy a gyermekek már az óvodában és az iskolában találkozzanak az egyház által képviselt értékekkel.

GaZsu