Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 18
- Beszélgetés Heidi Schülkével
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Beszélgetés Heidi Schülkével
Kedves, mosolygós szõke hölgy, komoly feladatokkal röviden így lehetne jellemezni Heidi Schülkét, aki a Bajor Evangélikus Egyház zsinatának elnökeként 2002-tõl dönt egyházi kérdésekben. A magyarországi látogatás apropójából az egykori pedagógust elsõként a csaknem másfél évtizedes múltra visszatekintõ bajormagyar kapcsolatok jelenlegi helyzetérõl kérdeztük.
Harmonikusan mûködtünk és mûködünk együtt számos feladatkörben, így például a misszió, a diakónia vagy éppen a nõi munkaág területén. Mivel azonban a változások az élet mindennapi részét képezik, természetes, hogy bizonyos idõközönként megvizsgáljuk, hol lehetne vagy kellene módosítanunk. Szerencsére az egyházaink közti viszony nagyon eleven, jól ismerjük egymás életét, örömeit és gondjait. Épp ezért úgy érzem, hogy nincs semmi akadálya annak, hogy õsszel meghosszabbítsuk a bajor és a magyar evangélikus egyház között 1992-ben kötött együttmûködési szerzõdést.
A megváltozott körülmények gondolok itt például a világszerte tapasztalható gazdasági nehézségekre vagy hazánk még friss uniós tagságára miként hatnak egyházainkra?
Tagadhatatlan, hogy a német társadalmat sújtó anyagi természetû problémák a német, közelebbrõl a bajor evangélikus egyházat is kedvezõtlenül érintik. Megszorító intézkedésekre kényszerültünk, ezért a külföldi testvéregyházakat sem tudjuk olyan mértékben támogatni anyagilag, mint szeretnénk. A személyes kapcsolatok azonban mindig is nagy súllyal estek a latba. Nagyon örültem, amikor az egyházuk vezetõivel folytatott megbeszélésen ugyanazt hangsúlyozták, amit mi, bajorok is fontosnak tartunk: azt a fajta érdeklõdést egymás iránt, amely ha kell a kritikát sem nélkülözi.
Az Önök által felkínált partnerkapcsolat nyomán amelyért nem tudunk elég hálásak lenni számos területen együttmûködés indult meg, illetve létezik még most is. Ön személy szerint melyik egyházi munkaágat tartja a legfontosabbnak?
Úgy gondolom, hogy a gyermekek, valamint az ifjúság körében végzett szolgálat, az egyházi iskolák tevékenysége az, ami a jelen pillanatban a figyelem középpontjában kell, hogy álljon. Ennek két oka van. Elõször is és amint hallottam, ez országainkban közös probléma egyre kevesebb gyermek születik. Másodszor pedig akik a világra jönnek, azokról elmondhatjuk: amit Jancsi nem tanult meg, azt János sem tudja. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a család és az iskola meghatározó szerepét. A vallásos neveltetés ma már korántsem olyan magától értetõdõ, mint korábban, ezért nagyon fontos, hogy a gyermekek már az óvodában és az iskolában találkozzanak az egyház által képviselt értékekkel.
GaZsu
::Nyomtatható változat::
|