A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE - 5Móz 6,4-7.14-15

Nagyon kevés dolgot értünk igazán, a többit elhisszük, elfogadjuk, tudomásul vesszük. Például az olvasók hány százaléka érti teljes egészében a számítógép mûködését, amelynek segítségével ez az újság, benne ez az igehirdetés készült? De elfogadjuk, hogy vannak, akik értenek hozzá, ismerik a mûködését, hiszen a legkorszerûbb, legbonyolultabb gép is csak emberi alkotás. És a számítógépet kitaláló ember mûködését, emberi agyunk mûködését megismerhetjük-e emberi agyunkkal?!

Ha a saját mûködésünket sem ismerhetjük meg igazán, akkor milyen alapon remélhetnénk és követelhetnénk, hogy Isten tökéletesen megismertesse velünk, ahogyan õ "mûködik"? Hiszen õ végtelenül az általa alkotott emberi értelem felett áll! Nem tudjuk megmagyarázni, legfeljebb képekkel úgy-ahogy kifejezni, valamennyire körülírni, hogy mit jelent ez: Isten lényegében egy, de személyében három. Az Atya, Fiú, Szentlélek nem részei Istennek, de nem is különféle megnyilvánulásai, mert õ mindig a maga tökéletes egységében nyilvánul meg. Így is szokták titkát szemléltetni: a jég, a víz, a gõz mennyire különbözõ megjelenésû, hatású, mégis mindannyiszor H2O. Nyilvánvaló, hogy ez is csak nagyon távolról emlékeztet Isten valóságára.

Még egyszer: a három egy, és az egy három. Meg lehet ezt magyarázni? Meg lehet érteni? És ha csak körülírni, érezni lehet, akkor már biztos, hogy nem igaz? A zsidók és a muzulmánok, az unitáriusok és a Jehova tanúi - minden nem elhanyagolható különbségük ellenére - megegyeznek abban, hogy elvetik a Szentháromságról szóló tanítást. Mégpedig elsõsorban abból a meggondolásból, hogy Jézus minden rendkívüli képességével, tanításával együtt is csak ember, csak teremtmény. Ezenkívül még azt is tanítják, hogy a Szentlélek nem lehet személy, hanem csak Isten hatalma. Mivel a Szentháromságról szóló tanítást nem tartják ésszerûnek, úgy gondolják, hogy az õ hitük sokkal közelebb áll Isten valóságához. - Ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy ha valami meghaladja az emberi értelmet, akkor csupán ezért még nem biztos, hogy értelmetlen. Csak az isteni kinyilatkoztatás lehet a biztos iránytû.

Annak szemléltetésére, hogy milyen küzdelmet jelentett a Szentháromságról szóló tanítás elfogadása, figyeljünk egy kicsit a legritkábban idézett, eléggé háttérbe szorult harmadik egyetemes hitvallásunkra. Az Athanasiusi hitvallás Athanasius alexandriai püspök (meghalt 373-ban) nevét viseli, végleges formáját azonban a kalcedoni zsinat (451) után nyerte el: "Mert amiképpen a keresztyén igazság arra késztet, hogy mindegyik személyt külön-külön Istennek s Úrnak is valljuk, ugyanúgy az egyetemes keresztény hit nem engedi, hogy három Istenrõl vagy Úrról beszéljünk." (19.)

Izrael népe a pusztai vándorlás idején még nem tudhatott a második személy, a Fiú majdani eljövetelérõl és a Szentlélek kitöltésérõl, tehát a Szentháromságról szóló tanításról sem. Hitük persze erõteljesen különbözött a körülöttük élõ népekétõl, mégpedig abban, hogy az egyetlen, igazi Urat kellett imádniuk. De nem csupán imádniuk kellett - ez szintén jellemzõ különbség -, hanem szeretniük is. A Megváltó ezt mint elsõ és nagy parancsolatot tette minden követõje számára kötelezõvé: "...szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl." (Mk 12,30) Annak a félreértésnek az elkerülése végett pedig, hogy isten- és emberszeretet egymástól elválasztható, rögtön a másodikat is hozzátette: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mk 12,31) Sõt még azt is, amire különösen gyónási, úrvacsorai liturgiánk figyelmeztet: "Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." (Mk 12,31)

A harmadik személy, "a Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, õ tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek" (Jn 14,26). A nagy parancsolatot is eszünkbe juttatja, és nem csak az Úr szent vacsorájának vétele elõtt. Vagyis a Szentháromság Isten iránti szeretetet és a felebarát, a másik ember iránti szeretetet. Még az azok irántit is, akik mindenáron meg akarják érteni a Szentháromságról szóló tanítást, és ezért nem tudják elfogadni. Meg az azok irántit is, akik nem is akarják érteni, és ezért eszükbe sem jut elfogadni. Azokat pedig, akik nem félnek bevallani, hogy bár nem érthetik, de meghajolnak a felfoghatatlan elõtt, most is így figyelmezteti: "Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked." (5Móz 6,6)

Imádkozzunk! Mindenható és irgalmas Atya, Fiú, Szentlélek Isten! Hogyan is tudnánk méltóképpen hálát adni teremtésedért, megváltásodért, megszentelésedért?! Hiszen "...nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja" (Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz). Vágyódunk hozzád, mert te teremtettél, te váltasz és szentelsz meg bennünket. Csak általad érhetünk célhoz, amely, aki te magad vagy. "Színed elé tart mind e földi lét / - Próbás viharban-éjjelen ki véd? / Szép, új világod hozd el, Istenünk, / Szentháromság, erõddel légy velünk!" (EÉ 253,4) Ámen.

Szentpétery Péter