Keresztény szemmel

Úgy tanultam, hogy minden mûalkotás (vers, festmény, film) akkor értékes, ha katarzist okoz, tehát az életünk átgondolására, megváltoztatására, jobbítására ösztönöz. Ilyen számomra a Karesz végakarata címû film, melyet a liberális média mélyen elhallgat, csupán egy közszolgálati és egy kereskedelmi tévécsatorna vállalta eddig a levetítését négy év alatt.

Nézem az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium honlapján bevezetett új szolgáltatást, a sajtószemlét. Az elsõ napon három cikket tettek fel, melyek így vagy úgy, de a liberalizációt támogatják (a kendermagosok reklámozásával, a prevenció fricskázásával, száraz statisztika bemutatásával). A kicsit gyanakvóbb olvasónak az a gondolata támad, hogy az újságírók által felkapott önfeljelentõs akció nem is "alulról jövõ" kezdeményezés, hanem esetleg a kormány vagy az egyik kormánypárt burkolt programja, melyre azután valódi törvényhozói köntösbe visszaöltözve így válaszolhat: "Lám-lám, itt olyan súlyú társadalmi problémáról van szó, hogy kénytelenek vagyunk a csúnya Alkotmánybíróság döntését kijavítva visszaállni a dekriminalizáció útjára..." Ez, kérem, bûnpártolás!

Nézem a Kendermag Egyesület honlapját, és valamiért nem találom a hírek, publicisztikák között sem a médiasztár Csernus doktor lesújtó véleményét az önfeljelentõsdirõl, sem a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a Mindentudás Egyetemén nemrég elhangzott legutóbbi elõadását (lehet, hogy egy-két füves cigi hatására odahallucinálhatnám?), sem a Magyar Nemzet Online-on azt a 2005. március 19-én megjelent cikket, mely szerint egy új holland kutatási eredmény miatt (mely szerint a rendszeres marihuánafogyasztás fiatalkorban tudathasadást okozhat) Londonban a liberális drogpolitika felülvizsgálatára készülnek. Pedig úgy lenne korrekt, ha legalább azzal az újságírói trükkel élnének, hogy feltöltik az oldalra a cikket a cím után egy kérdõjelet téve, utána jöhet a vaskos cáfolat. Nagy kár, kedves Magonc Liberálisok, mert így oda az igazságkeresés látszata! Bizony, ha a hír igaz, és nincsenek többé olyan kategóriák, hogy könnyû és kemény drogok, és a "Hiszen Hollandiában és Londonban is!" típusú érvelést lassan fel lehet cserélni a "Hiszen már Hollandiában és Londonban sem!" típusúra, akkor el lehet kezdeni a sorban állást a bíróságon, és kérni az okafogyottá vált egyesület megszüntetését, valamint Konrád Gyuri bácsi írásainak nyilvános elégetését.

Nincs sok remény, ott a tõke, ott a média, ott a hatalom! Az árral szemben úszóknak azt ajánlom, hogy nézzék meg Paulus Alajos filmjét, a Karesz végakaratát, mely több szempontból is tanulságos, és katarzist okoz. Az elsõ üzenete az, hogy a füves cigin keresztül vezet az út a halálos heroinhoz. Ezt talán már eddig is tudtuk, meg azt is, hogy vannak nagy akaraterõvel rendelkezõ emberek, akik megállnak a marihuánafogyasztásnál, de ha a saját magunk és a gyerekeink életérõl van szó, akkor inkább drasztikusan vegyük elejét minden rossz kísértésnek! A másik - és talán ez még fontosabb -, hogy a családi törõdésbõl, a szeretetbõl sohasem elég.

A film a fiát tragikusan elvesztõ édesapa küzdelmérõl szól az igen elrettentõ részletek bemutatásával. Nézze meg minél több szülõ és gyerek! Az alkotók jóvoltából és Gáspár Károly szándékának megfelelõen ingyenesen letölthetõ innen: http://www.piar.hu/karesz.

Morvay Levente