Élő víz

Kemény szeretet. E jelzős szerkezetet alkotó két szó látszólag ellentmond egymásnak. A szeretet ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem. A "kemény" utalhat kitartásra, határozottságra, szigorúságra, de a kemény ember lehet könyörtelen, részvétlen is. A szeretet szó kiejtésekor melegség járja át az ember szívét, pedig szeretetünk is lehet rosszul értelmezett, káros másokra. Az a szülő például, aki majomszeretettel csüng gyermekén, és elfogult vele szemben, rossz irányba is terelheti.

A "szeretet" főnév és a "kemény" melléknév külön-külön meg egymás mellé téve is lehet negatív vagy pozitív töltésű egyaránt. A felnövekvő gyermek érzi, hogy szülei részéről kitartó, határozott ragaszkodás vagy könyörtelen, részvétlen érzelem sugárzik felé, amikor a szülő meg akarja mutatni, hogy ő a keményebb, az erősebb. Helyesen, jól szeretni nagyon nehéz.

"Isten szeretet..." (1Jn 4,16b)

Elviselhetetlennek érzett lelki és testi csapások súlya alatt hányszor kiáltunk fel így: "Isten nem szeret engem, mert ha szeretne, nem engedné, hogy ennyit kelljen szenvednem!" Nem kényszeríthetjük ki Istentől, hogyan szeressen bennünket. Egy biztos: keménysége nem könyörtelen, nem részvétlen. Ha hiszünk Istenben, és komolyan vesszük a Biblia szavait, akkor el kell fogadnunk: a fenyítés Isten szeretetének a jele. "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." (Zsid 12,5.6)

S ha néha elbíznánk magunkat, újra meg újra figyelmeztet határozottan kemény szeretettel, hogy életünk végéig fiai maradhassunk. Énekeskönyvünk 263. énekének első versszakával is Isten különleges szeretetéről énekelhetünk: "Ha sújt, akkor is szeret, / Így próbálja hitedet. / Sion, ezt hát jól gondold meg, / Szabj határt bús gyötrelmednek!"

Csaba Piroska