A keresztény hívők közül sokan élnek házastársukkal felemás igában. A házasság akkor működik igazán jól, ha a házasfelek között teljes testi-lelki-szellemi egység van. Ezért Otíliának nem szabad meglepődnie azon, hogy férjével egyre gyakoribbá válnak a "világnézet-eltérések", amelyek végső soron repedéseket idézhetnek elő a házasság építményének falán. A repedéseken át pedig, mint tudjuk, könnyen utat talál magának az ellenség... Ugyanakkor egy embernek a megtérése áldás a szűkebb-tágabb környezete számára. Otílián keresztül Jézus Krisztus beköltözött a családjukba! Ezért különösen is reménykedhet benne, hogy szerettei hitre jutnak, sőt szüntelenül imádkoznia is lehet azért, hogy Önnel együtt egész "háza népe" is üdvözüljön (ApCsel 16,31).

Már a korinthusi keresztények idejében is felvetődött a kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha a házasfelek közül csupán az egyik hívő. Némelyek - Otíliához hasonlóan - már-már a válást fontolgatták, amikor is Isten igéje Pál apostolon keresztül segítségükre sietett: "És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlen férj meg van szentelve a hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig a hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek." (1Kor 7,13-14) Ez azt jelenti, hogy a hitetlen fél "megszentelt", azaz a házasságban - a hívő fél mellé rendelt társként - teljes mértékben elismert. Így az ebből a házasságból származó gyermekek sem törvénytelenek, hanem a házastársi kapcsolat - Isten által - elismert gyümölcsei. Nem tisztátalanok, hanem szentek.

Természetesen mindez az Isten által meghatározott házassági renden belül érvényes. Az Istenhez fűződő kapcsolatot tekintve azonban csak a személyes megtérés és a Jézus Krisztus áldozati halálába vetett meggyőződéses hit által lesz valaki tisztává és szentté. Nagyszerű lehetőség a hitetlen házastárs számára, hogy hívő férjén vagy feleségén keresztül megragadja őt az evangélium, és hitre jusson. Ezért mindig áldott az alkalom, amikor a hitre jutott feleség vagy férj bizonyságot tehet a Krisztusban elnyert békességről, örömről. Nyilvánvalóan nemcsak szóval, hanem elsősorban életvitelével. Ezért semmiképpen sem javaslom, hogy férjét félrevezetve csenjen időt az Úrral való csendességre. Talán azzal elnyerheti férje jóindulatát, ha őszintén elmondja neki, hogy az élő Istennel való kapcsolata elengedhetetlen ahhoz, hogy vidám, kiegyensúlyozott és szolgálatkész feleség maradhasson.

Úgy látom, hogy férjének nem csupán a mindenható Istennel szemben vannak fenntartásai. Levele további, nem idézett részéből úgy olvasom ki, hogy féltékenység is gyötri, amely mögött önértékelési zavar húzódik meg. "Teljhatalmat" akar gyakorolni Ön fölött. Teljesen ki akarja magának sajátítani, és attól tart, hogy az Istennel való kapcsolat és esetleg a gyülekezetben megismert emberek (maholnap barátok) megakadályozzák ezt a célkitűzését. Ezért elsősorban arra van most szüksége, hogy kigyógyuljon ebből az egészségtelen szeretetből, és megismerje az önzetlen, az igazi, a krisztusi szeretetet. Ezt Ön mint Jézus-tanítvány sugározhatja rá. Ez a szeretet szabadíthatja majd fel, és segítheti hozzá ahhoz, hogy helyesen értékelje önmagát, és önfeláldozó szeretettel tekintsen Önre mint Istentől kapott hitvesére.

Szeretettel javaslom, hogy ne veszekedjen a férjével, és ne vitatkozzon vele a hitről. Ha szíve mélyéből vágyik arra, hogy férje is odaforduljon Jézus Krisztushoz, akkor Isten csodálatosan fel fogja használni Önt! Ezért kell együtt maradniuk (1Kor 7,16). Reménység szerint ebben a házasságban ajándékul kapják majd a szellemi egységet is, a testi és lelki egység megélése után. Otília, azzal, hogy Ön Krisztusé, egész családja ígéretes alapra került. Ha nehéz is tűrni, ez a reménység erőt ad majd Önnek! Talán csak napokat, talán éveket kell várnia. De ha az Úr megnyitja gazdag kincsesházát, minden szenvedésért kárpótol bennünket! Erőt és védelmet kérve életére üdvözli:

Szőkéné Bakay Beatrix