Keresztutak

Válaszolva a címben feltett sajátos kérdésre, a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testülete legutóbbi ülésének döntése nyomán azt mondhatjuk, hogy egyelőre a Magyar Evangélikus Konferenciáig, ha tetszik: a MEK-ig.

De miről is van szó? A METT rendszeres tevékenysége 2002-ben az Orosházán megrendezett országos evangélikus találkozón indult meg Sólyom Jenőnek, a Déli Egyházkerület akkori felügyelőjének a kezdeményezésére. Közel négy esztendő után vetette fel Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, hogy tovább kellene lépni.

Bölcsen, óvatosan, nyitottan indult meg a METT munkája. Ez azt jelenti, hogy az egyházi szervezetben elfoglalt különböző helyzete ellenére mindenki egyenrangú félként lehetett jelen az évi rendszerességgel megtartott találkozókon. Valamennyire éppen ebben a sokféleségben rejlik a lényeg, amiért a METT nem jogi formát keresve indult. Azt kellett az elmúlt évek alatt kitapogatni, hogy a Kárpát-medencei, a nyugat-európai és a tengerentúli evangélikusságban megvan-e a bizalom az anyaország és természetesen egymás iránt. Elhiszik-e egymásnak, hogy több mint egy évtizeddel a rendszerváltozás után valóban az evangélikusság és a magyarság adja a meghatározó eszmeiséget, a hitbeli, a lelki és a nemzeti identitást, amely az együttműködés alapját és kohézióját jelentheti?

Erről szólt az erdélyi püspök javaslata. És ez – sok gondunk ellenére – biztatást is jelenthet a Magyarországi Evangélikus Egyház számára: van hitelünk határon túli testvéreink előtt. Hiszen nem kétséges, hogy a megalakítandó Magyar Evangélikus Konferenciában az anyaországi egyháznak meghatározó szerepet kell vállalnia, betöltenie, serkentve a magyar–magyar evangélikus gyülekezeti kapcsolatokat, képviselve a magyar evangélikusság érdekeit a hazában és a nemzetközi kapcsolatokban is, illetve hátteret adva – éljenek a világ bármely részén – a magyar evangélikus szigeteknek. Fontos továbbra is az ökumenikus gondolkodás. Különösen hangsúlyos ez Nyugat-Európában és a tengerentúlon, ahol értelemszerűen a magyarság kerül előtérbe mint rendező elv, és a protestáns vagy a keresztény identitás másodlagos tényezőként jelenik meg.

Az Európai Unió kiterjesztése nagy nyomatékot ad az elképzelésnek. Máris könnyebbé vált a szlovákiai, az ausztriai, a szlovéniai magyar evangélikussággal való kapcsolattartás, és frontáttörést jelent majd a 2007-re várható román csatlakozás.

A merőben új helyzet azt is jelenti, hogy van, lenne permanens feladat e téren, ezért vált meghaladottá az eddigi gyakorlat: az, hogy az évenként ülésező METT jelenti a kapcsolattartás eszközét. Ehhez járul, hogy a megfelelő háttér, megfelelő segítség hiányában csökkentek a rendszerváltozást követően örvendetesen megélénkült gyülekezeti kapcsolatok.

Az optimális szervezeti, jogi forma kialakítása azt is jelentheti, hogy egy, a világ magyar evangélikusságának az ügyeit folyamatosan intéző, az érdekvédelmet és a koordinációt megvalósító, a kapcsolatokat építő iroda működik a Magyar Evangélikus Konferencia keretében. Természetesen a kialakítandó formát minden csatlakozó egyháznak, szervezetnek, közösségnek el kell fogadnia, illetve lehetősége kell, hogy legyen véleménye érvényesítésére. A magyar–magyar evangélikus kapcsolatok markáns fejlesztése, illetve ennek támogatása egyházunk részéről folytatása lenne annak a pozitív válasznak, amelyet a magunk részéről a határon túl élő magyarok állampolgárságának az ügyében képviseltünk.

Egymás hite által épüljetek – ez a parancs is megjelenik az indokok között. Valójában kettős integrációnak, továbbá erős értékelvűségnek a megvalósulását reméljük: a határokon túl élő magyar evangélikusságnak egyfelől a befogadó országba, másfelől a magyar evangélikusságba való integrálódását. Ez a kettős integrálódás adná a garanciát az asszimiláció elhárításához. Ahhoz, hogy testvéreink, éljenek bárhol – a Kárpát-medencében, Nyugaton, Skandináviában, az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában –, megmaradjanak evangélikusnak és magyarnak.

Frenkl Róbert