Élő víz
Lomtalanítás
Lomtalanítás van a lakóhelyünkön. Az akciót abból a felismerésből kiindulva szervezik meg évente, hogy jobb nem megvárni, amíg „spontán szemétdombok” emelkednek mindenfelé. Hisz könnyen belátható, a lakosságnak szüksége van arra, az otthonokban felgyülemlett lomoktól időnként megszabaduljon. Az önkormányzatok rendszerint a természet megújulásának idején – tavasszal, nyár elején – hirdetik meg a lomtalanítást, arról is tájékoztatva a lakosságot, hogy mikor melyik területen lehet kitenni a feleslegessé vált kacatokat.
Példát kellene vennünk erről az évente visszatérő akcióról, le kellene utánoznunk a rendszert!
Ne csak a lakásunkban, de a szívünkben, a gondolataink között is végezzünk rendszeresen nagytakarítást! Hogy ki, mikor és milyen gyakran végzi, nagyon sok mindentől függ, de az nem vitás, hogy mindenkinek szüksége van rá. S az is biztos, hogy kiváló alkalom erre a tavaszi-kora nyári megújulás ideje. A „hogyant” sem nehéz kitalálni – nem kell különösebben nagy találékonyság hozzá.
Gyülekezetben vagy otthon, szeretteinkkel közösen vagy egyedül, istentiszteleten vagy „belső szobánkba” félrevonulva, de el kell végezni a „lomtalanítást”. Ki kell dobni mindent, ami kártékony, és ami az előző tisztogatás óta felhalmozódott. Gonoszságot és rosszindulatot, acsarkodást és hitetlenséget. Közönyt, kapzsiságot, gyűlölködést, mindent, ami bűnös és rossz bennünk, és ami könnyűnek találtatik az Úr mérlegén. Ki az alantas és sekélyes gondolatokkal, kis utálatosságainkkal, de azokkal a silány, ostoba eszmékkel is, amelyek – akár akaratunk ellenére, de – ránk zúdulva vontak hatásuk alá bennünket! Mindennek szemétre kell kerülnie, ami értéktelen, ami nem méltó az Isten képmására teremtett emberhez.
Ne legyenek illúzióink: lesznek, akik pont e lelki lomtalanítás idején jönnek győzködni bennünket arról, hogy ne selejtezzük ki, hanem tartsuk meg rossz szokásainkat, hibáinkat. De igazából nem tőlük kell félnünk! Sokkal nagyobb veszélyt jelent önnön gyengeségünk, az, ha magunkban tartjuk vétkeinket. Ha ezek nem kerülnek kívülre, akkor szívünkben halmozódnak, növekszenek tovább. Jó, ha tudatosítjuk magunkban: van hová vinnünk terhünket – a lélek számára is van „lomtalanításra kijelölt terület”. Ráadásul az életünket elborító „lomokat” – bűneinket – nem csak az esztendő egy bizonyos napján vihetjük irgalmas, megbocsátó mennyei Atyánk elé!
Gyarmati Gábor