Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Lomtalanítás van a lakóhelyünkön. Az akciót abból a felismerésbõl kiindulva szervezik meg évente, hogy jobb nem megvárni, amíg „spontán szemétdombok” emelkednek mindenfelé. Hisz könnyen belátható, a lakosságnak szüksége van arra, az otthonokban felgyülemlett lomoktól idõnként megszabaduljon. Az önkormányzatok rendszerint a természet megújulásának idején – tavasszal, nyár elején – hirdetik meg a lomtalanítást, arról is tájékoztatva a lakosságot, hogy mikor melyik területen lehet kitenni a feleslegessé vált kacatokat.

Példát kellene vennünk errõl az évente visszatérõ akcióról, le kellene utánoznunk a rendszert!

Ne csak a lakásunkban, de a szívünkben, a gondolataink között is végezzünk rendszeresen nagytakarítást! Hogy ki, mikor és milyen gyakran végzi, nagyon sok mindentõl függ, de az nem vitás, hogy mindenkinek szüksége van rá. S az is biztos, hogy kiváló alkalom erre a tavaszi-kora nyári megújulás ideje. A „hogyant” sem nehéz kitalálni – nem kell különösebben nagy találékonyság hozzá.

Gyülekezetben vagy otthon, szeretteinkkel közösen vagy egyedül, istentiszteleten vagy „belsõ szobánkba” félrevonulva, de el kell végezni a „lomtalanítást”. Ki kell dobni mindent, ami kártékony, és ami az elõzõ tisztogatás óta felhalmozódott. Gonoszságot és rosszindulatot, acsarkodást és hitetlenséget. Közönyt, kapzsiságot, gyûlölködést, mindent, ami bûnös és rossz bennünk, és ami könnyûnek találtatik az Úr mérlegén. Ki az alantas és sekélyes gondolatokkal, kis utálatosságainkkal, de azokkal a silány, ostoba eszmékkel is, amelyek – akár akaratunk ellenére, de – ránk zúdulva vontak hatásuk alá bennünket! Mindennek szemétre kell kerülnie, ami értéktelen, ami nem méltó az Isten képmására teremtett emberhez.

Ne legyenek illúzióink: lesznek, akik pont e lelki lomtalanítás idején jönnek gyõzködni bennünket arról, hogy ne selejtezzük ki, hanem tartsuk meg rossz szokásainkat, hibáinkat. De igazából nem tõlük kell félnünk! Sokkal nagyobb veszélyt jelent önnön gyengeségünk, az, ha magunkban tartjuk vétkeinket. Ha ezek nem kerülnek kívülre, akkor szívünkben halmozódnak, növekszenek tovább. Jó, ha tudatosítjuk magunkban: van hová vinnünk terhünket – a lélek számára is van „lomtalanításra kijelölt terület”. Ráadásul az életünket elborító „lomokat” – bûneinket – nem csak az esztendõ egy bizonyos napján vihetjük irgalmas, megbocsátó mennyei Atyánk elé!

Gyarmati Gábor

::Nyomtatható változat::