EvÉlet - Lelki segély

„Kedves Lelkésznő! Mindenekelőtt szeretném megköszönni az újságnál végzett szolgálatát, mert személyesen nekem is nagyon sokat segített tanácsaival! Hívő, három gyermeket nevelő édesanya vagyok, és régóta foglalkoztat néhány kérdés. Szeretném tudni, hogy hány éves korától képes arra egy gyermek, hogy Jézus mellett döntsön. Egyáltalában létezik-e gyermekmegtérés? Akkor válik-e egy gyermek bűnössé, amikor megszegi a törvényt, vagy eleve bűnösként születik? Mi történik a gyermekkel, hogyha megtérés nélkül hal meg? Kérem, mielőbb válaszoljon!”

Drága Ilona! *„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.”* (Zof 3,17) Nagyon szépen köszönöm lelkes, érzelmileg telített, bizonyságtételekben gazdag és szolgálatomban megerősítő testvéri levelét! Mint Krisztus-követő édesanya, aki mély felelősséget vállal és hordoz gyermekeiért, joggal tudakozódik kicsinyeinek üdvössége felől. Bárcsak minden édesanyának szívügye lenne, hogy az anyagi, lelki szükségleteken kívül gyermeke szellemi éhségét is megelégítse! Méghozzá az örök életre tápláló mennyei eledellel. *„Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.”* (Jn 6,33)

Érdemes lenne statisztikai kimutatást készíteni arról, hogy hány megkeresztelt gyermek kap otthonában világos és tiszta igei tanítást szüleitől és keresztszüleitől, hogy hány evangélikus családban veszik komolyan az Úr oltára előtt elmondott esküjüket: „Vállaljuk, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodunk e gyermek hívő keresztyénné növekedéséről!” Hogy hányan engedték be Jézus Krisztust mint az egyetlen Urat otthonaikba, hétköznapjaik minden területére, hogy Szentlelke által a család élethajójának kormányosa legyen. Mert gyermekeinknek világosságra, gyógyulásra, fölépülésre van szükségük: Krisztus igazságára és az új ember erkölcsére, hogy felépíthessenek majd egy egészséges társadalmat. De vajon mi, hívő szülők, nagyszülők és keresztszülők felvállaljuk-e az imádkozás, a tanítás, az elöl járás szolgálatát, vagy megvárjuk, hogy a bűn időzített bombája felrobbanjon bennük, s romjaik aztán betemessenek minket is?! Mert az fog a legjobban fájni nekünk, ha gyermekeink szívszaggató fájdalmával ér utol bennünket az ítélet.

Már az Ószövetségben (1Móz 5,3) olvashatjuk, hogy Ádám bűnéből eredően minden utóda hozzá hasonlóan bűnös természettel születik. Az Írás világossá teszi, hogy az emberiség története a bűneset óta nem más, mint az Isten elleni lázadás terjedésének története. Minden ember bűnös (Zsolt 51,7; Jób 14,4).

Az Újszövetségben Pál apostol ad erről tanítást: *„…mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”* (Róm 3,23) A rómaiakhoz intézett levél ötödik fejezetét is érdemes elolvasni, ahol az apostoli tanítás megmutatja számunkra, hogy bizony minden ember bűnnel fertőzötten érkezik erre a világra. A bűn Ádámtól terjedt át minden emberre, ezért nem a törvény áthágásával válunk bűnössé, hanem eleve bűnösként születünk meg. Szent és jó az isteni törvény, amely felismerteti velünk bűnös mivoltunkat (Róm 7,7–13), de megmenteni nem tud bennünket. Odaűz minket a Golgotához, ahol Istennek bűntelen egyszülöttje áldozta fel életét azért, hogy érette igaznak fogadjon el bennünket az Atya (Róm 7,24–25a).

Mindennek alapján elmondhatjuk, hogy az édesen szunnyadó, ma született csecsemő is bűnös, és megváltásra van szüksége. Természetesen attól a kortól képes a gyermek a megtérésre, amikor már tudatában van az Istennel szemben elkövetett személyes erkölcsi bűnének. *„Tejszínt és mézet fog az enni, amíg meg tudja vetni a rosszat, és a jót tudja választani.”* (Ézs 7,15)

Azt, hogy egy adott kisgyermek esetében mikor jön el az az idő, hogy erkölcsileg felelős személy lesz, csakis az Úr tudja pontosan. Elképzelhető – van rá konkrét példa –, hogy négyéves korban. Nem ritka, hogy nyolcévesen vagy konfirmandusként, esetleg a középiskolás évei idején tér meg egy gyermek. De az nyilvánvaló, hogy van gyermekmegtérés. Isten kegyelméből többnek is tanúja lehettem!

Természetesen tudatában kell lennünk annak is, hogy a Szentírás nem fedi fel előttünk maradéktalanul Isten titkait. Így nem ad az ige konkrét útmutatást nekünk arra nézve, hogy mi történik azzal a gyermekkel, aki meghal még az előtt, hogy elérte volna az erkölcsi felelősség korát. A bibliai alapelvek figyelembevételével én úgy gondolom, hogy az erkölcsileg még nem nagykorút, aki nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között, Isten nem vonja ítéletre elhalálozása esetén, hanem érvényesek rá Krisztus megváltói művének áldásos következményei. *„Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.”* (Róm 5,19; vö. még Róm 8, 20–22)

Teljes hittel Krisztus kegyelmére kell tehát bíznunk erkölcsileg még éretlen csemetéinket. Az Úr Jézusról tudjuk, hogy földi életében tanítványai rosszallása ellenére is hívta, magához engedte, sőt ölbe vette és megáldotta a kisgyermekeket. Biztosak lehetünk abban, hogy az élő Krisztus ma is nagyon szereti a gyermekeket. Védi, áldja, és nem hagyja magukra őket. Ma is felfedezi bennük azt a feltétel nélküli bizodalmat, amely a gyermeki lélek sajátja.

A kérdés csak az, hogy mi szeretjük-e a gyermekeinket annyira – szűkebb és tágabb környezetünkben –, hogy odavisszük őket Jézushoz, vagy sem! Veszszük-e fáradságot arra, hogy szüntelenül imádkozzunk értük, hogy meghalljuk verbális és észrevegyük nonverbális közléseiket lelkük szükségeiről? Meghallgatjuk-e problémáikat, és tudunk-e együtt örülni és sírni velük? Mert nagyon vágynak erre. Ahogyan arra is, hogy ne csak „behajtsuk” őket mindennapi feladataik közé, sőt a templomba, a hittanórára is, hanem vezessük őket, járjunk előttük, adjunk a gyakorolt hitéletben személyes példát nekik.

Kedves levélíró édesanya, legyen áldott, hogy szívén viseli gyermekeinek üdvösségét is! Adjon az Úr erőt és reménységet ahhoz, hogy mindennap Megváltónk karjaira tegye gyermekeit! Benne, általa van örök életük.

Szőkéné Bakay Beatrix