Szószóró
„Félek a megtéréstől…”
Egy németországi felmérés szerint az ország lakosságának csupán negyvenkét százaléka hisz a keresztények Istenében. A többiek valami másban hisznek; van, aki a földönkívüliekben, mások a szellemekben vagy abban, hogy a természetben mindennek megvan a maga lelke. A fiatalok körében az Istenben hívők aránya még rosszabb: csupán harminc százalék.
Hasonló felméréseket nálunk is végeztek, de nem kell messzire mennünk, hogy a száraz statisztikai adatok mellett a saját szemünkkel is lássuk az elkeserítő eredményt. A templomok még az ünnepi istentiszteleteken is jó, ha félig megtelnek – akkor is főleg idősebb emberekkel. Nekünk, fiataloknak „snassz” elmennünk egy istentiszteletre.
Egyházi gimnáziumban szolgálok a fiatalok között lelkigondozóként. Sokan gondolják úgy, hogy gyermekük a hit szempontjából egyházi iskolában van a legjobb helyen. Ismerjük azonban a mondást: a cipésznek lyukas a cipője. Azok, akik az áhítatoknak és a vallásóráknak köszönhetően mindennap Isten igéjével foglalkoznak, nagyon nagy kísértésnek vannak kitéve. Egyszer betelik a pohár, lanyhul a lelkesedés, az áhítatokon csak a test van jelen, a figyelem a házi feladatra összpontosul, vagy a diákok éppen az esti sorozatokat beszélik meg társukkal a pad alatt. Olyanná válik számukra Isten igéje, mint a jóllakott embernek a száraz kenyér. Nem kérnek belőle, nincs szükségük rá. Pedig hitük éppen ekkor igényli a legjobban Isten teremtő szavát…
A fiatalok hitetlensége a félelemben, a bizonytalanságban és az átélt csalódásokban gyökerezik, illetve abból ered, hogy nem akarnak hinni Jézus Krisztusban. Egy diák ezt írta az egyik hittanórán: „Én fiatal lány vagyok, félek a megtéréstől, mert attól tartok, hogy keresztülhúzza a jövőre vonatkozó számításaimat.”
De létezhet-e szebb jövő annál, mint amit Jézus Krisztus kínál nekünk? Nem létezik. A jövőre vonatkozó minden tervünk bizonytalan. De aki életét és egész jövőjét átadja Jézusnak, az megtapasztalhatja a 4. zsoltár valóságát: „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” (4. vers)
„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?” – teszi fel a zsoltáríró a kérdést (119,9). Úgy, hogy Jézus Krisztus vezetésére bízza magát. Ha vele nézünk a jövőbe, akkor valóban egy értelemmel teli és boldoggá tevő élet lehetősége nyílik meg előttünk!
Györe Balázs