Szószóró

Hozzászólás a cikkhez

Egy németországi felmérés szerint az ország lakosságának csupán negyvenkét százaléka hisz a keresztények Istenében. A többiek valami másban hisznek; van, aki a földönkívüliekben, mások a szellemekben vagy abban, hogy a természetben mindennek megvan a maga lelke. A fiatalok körében az Istenben hívõk aránya még rosszabb: csupán harminc százalék.

Hasonló felméréseket nálunk is végeztek, de nem kell messzire mennünk, hogy a száraz statisztikai adatok mellett a saját szemünkkel is lássuk az elkeserítõ eredményt. A templomok még az ünnepi istentiszteleteken is jó, ha félig megtelnek – akkor is fõleg idõsebb emberekkel. Nekünk, fiataloknak „snassz” elmennünk egy istentiszteletre.

Egyházi gimnáziumban szolgálok a fiatalok között lelkigondozóként. Sokan gondolják úgy, hogy gyermekük a hit szempontjából egyházi iskolában van a legjobb helyen. Ismerjük azonban a mondást: a cipésznek lyukas a cipõje. Azok, akik az áhítatoknak és a vallásóráknak köszönhetõen mindennap Isten igéjével foglalkoznak, nagyon nagy kísértésnek vannak kitéve. Egyszer betelik a pohár, lanyhul a lelkesedés, az áhítatokon csak a test van jelen, a figyelem a házi feladatra összpontosul, vagy a diákok éppen az esti sorozatokat beszélik meg társukkal a pad alatt. Olyanná válik számukra Isten igéje, mint a jóllakott embernek a száraz kenyér. Nem kérnek belõle, nincs szükségük rá. Pedig hitük éppen ekkor igényli a legjobban Isten teremtõ szavát…

A fiatalok hitetlensége a félelemben, a bizonytalanságban és az átélt csalódásokban gyökerezik, illetve abból ered, hogy nem akarnak hinni Jézus Krisztusban. Egy diák ezt írta az egyik hittanórán: „Én fiatal lány vagyok, félek a megtéréstõl, mert attól tartok, hogy keresztülhúzza a jövõre vonatkozó számításaimat.”

De létezhet-e szebb jövõ annál, mint amit Jézus Krisztus kínál nekünk? Nem létezik. A jövõre vonatkozó minden tervünk bizonytalan. De aki életét és egész jövõjét átadja Jézusnak, az megtapasztalhatja a 4. zsoltár valóságát: „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” (4. vers)

„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?” – teszi fel a zsoltáríró a kérdést (119,9). Úgy, hogy Jézus Krisztus vezetésére bízza magát. Ha vele nézünk a jövõbe, akkor valóban egy értelemmel teli és boldoggá tevõ élet lehetõsége nyílik meg elõttünk!

Györe Balázs

::Nyomtatható változat::