A közelmúlt krónikája

Mi is az az oázis? Termékeny terület a sivatag belsejében, a homoktenger közepén egy forrás körül. A tikkadt vándornak a túlélés lehetősége. A nyugalom, a béke szigete. Július első hetében sokak számára ilyen oázis Piliscsabán a Béthel Missziói Otthon, amely évről évre ebben az időpontban ad helyet a családi konferenciának. Aki egyszer már részt vett ezen az alkalmon, és megtapasztalta a hitben erősítő közösség szeretetét, újból és újból visszavágyik ide, hogy újra és újra átélje Krisztus közelségét, életet átformáló erejét is. Az idei hét mottója ez volt: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn 3,18)

A családi konferencia minden évben a leglátogatottabb nyári „táborok” közé tartozik Piliscsabán. Az idén – a naponként bejárókat is beszámítva – százkettő, a csak egy-két programon résztvevőkkel együtt pedig százhuszonhat volt a résztvevők létszáma. (A negyvenhat kisebb gyermekkel két óvónő foglalkozott.)

A 27-27 főre osztott két „ifjúsági” csoport bibliaköri megbeszéléseit szintén fiatalok vezették. Természetesen bibliai témákkal foglalkoztak, de ezek kapcsán filozófiai kérdésekről is vitatkoztak. Az egyik reggeli, illetve esti áhítaton énekekkel is szolgáltak a fiatalok, sőt egy rövid színdarabot is előadtak. Ki hinné, hogy mi minden fér bele egyetlen hétbe!

A reggeli áhítatokon Blatniczky János cinkotai lelkész Jézus nagy parancsolatát bontotta elemeire: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37) Az elhangzottakat kiscsoportokban elemezték tovább. A délutáni előadások a krisztusi parancs másik ágát – „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22,39) – vizsgálták meg a szeretethimnusz alapján: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor 13, 4–7)

Mintegy tükröt tartott a résztvevők elé a napi ige, az előadások őszinte önvizsgálatra sarkalltak. Ki-ki úgy érezhette, személy szerint neki szegeztetett a kérdés: „Vajon türelmes vagyok-e? Van-e bennem kellő jóság? Nem irigykedem, kérkedem, nem viselkedem-e bántóan, nem vagyok-e kárörvendő, van-e bennem kellő türelem?”

A reggeli áhítat és a délutáni előadás előtt félórás imaközösségre is lehetőség nyílt, és még vacsora után is volt lelki-szellemi „várnivaló”: Endreffy Géza evangélizációs igehirdetéseivel zárultak a napok. „Mert úgy szerette Isten a világot…” (Jn 3,16) témacímű sorozatában a budaörsi lelkész öt részre tagolta mondanivalóját. Isten szeretete a teremtett világban; Ítélet alatt vagyunk; Isten szeretete üdvözíteni akar; Jézus, a Fiú a megoldás; Járjunk világosságban – ezek voltak az egyes részek címei.

A szombat délelőtti záró úrvacsorai istentiszteleten Győri Gábor esperes hirdette az igét 1Jn 4,19 alapján: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.”

A „tikkadt sivatagi vándorok” június 27. és július 2. között nemcsak ittak a „forrásból”, de mindenki raktározhatott is magának az élet vizéből. Szeretetlen, rideg világunkban szokatlan, hogy egy konferencia résztvevői hat napon át a szeretet kérdésével foglalkozzanak. A piliscsabai családi konferencia résztvevői ugyanakkor azt is megtapasztalhatták, hogy Krisztus szeretete mindeközben ő magukat is szerető testvéri közösséggé kovácsolta.

Csoma Lajosné