e-világ

Múlt csütörtökön borzalmas terrortámadás történt a brit fővárosban, amely nemcsak Londont, nemcsak Angliát, de az egész világot megrázta. Az előző napon a szigetországban még önfeledten örült és ünnepelt mindenki, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kihirdette, hogy London nyerte meg a 2012-es olimpia rendezésének a jogát. A G8-ak, a világ nyolc vezető országának vezetői Skóciában készültek találkozójukra, amelyet rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette készítettek elő. Ám csütörtökön a reggeli órákban London négy forgalmas közlekedési csomópontjában robbanások bénították meg e hatalmas város rendkívül bonyolult tömegközlekedési rendszerét…

Dél-Londonban, ahol e sorokat írom, arra lettünk figyelmesek, hogy az utcán egymás után száguldanak a szirénás rendőrautók, s a levegőben helikopterek keringenek. Bekapcsoltuk a televízió hírműsorát, onnan szereztünk tudomást arról, mi történt a belvárosban, a metróalagutakban és egy emeletes buszon.

A BBC kezdetben csak a felrobbantott autóbuszt mutatja, a földalatti alagútrendszerében történt eseményekről semmi hír. Nem tudni biztosan semmit, csak azt, hogy nagyon nagy a baj. Ahogy telik az idő, egyre több információ kerül a képernyőre, a metróból is kezdik fölhozni a sérülteket. S ahogyan a világ minden részébe eljut a hír, egyre többször csörren meg a telefonunk. Mi megnyugtató választ tudunk adni mindenkinek, igen, jól vagyunk, és eszünkbe sem jut metróval utazni, nem is lehetne, mert momentán semmilyen tömegközlekedési eszköz sem közlekedik. Az azonban egyre biztosabb, hogy sokan, nagyon sokan haltak vagy sérültek meg a merényletekben.

Sokkot kapott, megrettent emberek támolyognak ki a metróból, sírnak. Egy sok sebből vérző fiatalembert mutatnak, az arcán fajdalom, értetlenség és harag – igen, harag látható. Érthető, hogy haragot érez azok ellen, akik elkövették ezt a borzalmas tettet, mert az előző órákban átélte a poklot, ahogyan a sötét alagútban, a fojtogató füstben halottakon és sérülteken átgázolva próbált kijutni, és próbálta – maga is sérülten – menteni az életét.

Mintegy ötven halott, több száz sérült, akik között nagyon súlyos állapotban lévők is vannak, úgyhogy a halottak száma valószínűleg nőni fog… – mondja London rendőrfőkapitánya. S mondja még azt is, hogy megtörtént az, amire 2001. szeptember 11. óta várnak. Mert azóta lehet tudni, hogy Londonra is le fog csapni az Al Kaida vagy éppen egy másik terrorszervezet. New York és Madrid után megtörtént hát itt is. Minden óvintézkedés ellenére megtörtént. S hiába hiúsítottak meg több nagyszabású támadást, hiába göngyölítettek föl több szervezetet, a terroristáknak 2005. július 7-én sikerült végrehajtaniuk brutális tettüket.

Hogyan lehet erre megfelelően reagálni, lehet-e egyáltalán érdemben mondani vagy írni valamit a történtek után? Hiszen embereknek rögtön az jut az eszébe, és fel is teszik a kérdést, hogy milyen világban is élünk? Az elmúlt szombaton kilenc helyszínen tartottak nagyszabású Live Aid koncertet az afrikai éhező és AIDS-ben szenvedő emberek megsegítésére. Mert sokan, igenis sokan vannak, egyszerű emberek és világsztárok, akik komolyan veszik Földünk jelenlegi helyzetét és lakóinak súlyosbodó problémáit. Ezek az emberek nem hisznek a globalizációban, sőt látják, hogy hosszú távon milyen súlyos károkkal és veszélyekkel jár. Vannak, akik az Irak ellen folytatott háborút is mélységesen elítélik. S bár tudjuk, hogy ez nem elég, az ilyen rettenetes események után különösen is úgy érezzük, ész nélkül rohanunk a pusztulásba.

Jelenleg mást nem tudunk tenni, mint hogy sok-sok emberrel a világon együtt imádkozunk a halottak családjáért, a sérültekért, különösen pedig azokért, akik élet és halál között vannak, s imádkozunk, hogy ne legyen folytatása ennek a borzalmas tragédiasorozatnak. (Nekem személy szerint hálát kell adnom Istennek azért is, hogy aznap reggel még nem indultam el a belvárosba…)

Sánta Anikó