EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 29 - 2005. július 7.,London

e-világ

Hozzászólás a cikkhez

2005. július 7.,London

Levéltöredék a brit fővárosból

Múlt csütörtökön borzalmas terrortámadás történt a brit fővárosban, amely nemcsak Londont, nemcsak Angliát, de az egész világot megrázta. Az előző napon a szigetországban még önfeledten örült és ünnepelt mindenki, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kihirdette, hogy London nyerte meg a 2012-es olimpia rendezésének a jogát. A G8-ak, a világ nyolc vezető országának vezetői Skóciában készültek találkozójukra, amelyet rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette készítettek elő. Ám csütörtökön a reggeli órákban London négy forgalmas közlekedési csomópontjában robbanások bénították meg e hatalmas város rendkívül bonyolult tömegközlekedési rendszerét…

Dél-Londonban, ahol e sorokat írom, arra lettünk figyelmesek, hogy az utcán egymás után száguldanak a szirénás rendőrautók, s a levegőben helikopterek keringenek. Bekapcsoltuk a televízió hírműsorát, onnan szereztünk tudomást arról, mi történt a belvárosban, a metróalagutakban és egy emeletes buszon.

A BBC kezdetben csak a felrobbantott autóbuszt mutatja, a földalatti alagútrendszerében történt eseményekről semmi hír. Nem tudni biztosan semmit, csak azt, hogy nagyon nagy a baj. Ahogy telik az idő, egyre több információ kerül a képernyőre, a metróból is kezdik fölhozni a sérülteket. S ahogyan a világ minden részébe eljut a hír, egyre többször csörren meg a telefonunk. Mi megnyugtató választ tudunk adni mindenkinek, igen, jól vagyunk, és eszünkbe sem jut metróval utazni, nem is lehetne, mert momentán semmilyen tömegközlekedési eszköz sem közlekedik. Az azonban egyre biztosabb, hogy sokan, nagyon sokan haltak vagy sérültek meg a merényletekben.

Sokkot kapott, megrettent emberek támolyognak ki a metróból, sírnak. Egy sok sebből vérző fiatalembert mutatnak, az arcán fajdalom, értetlenség és harag – igen, harag látható. Érthető, hogy haragot érez azok ellen, akik elkövették ezt a borzalmas tettet, mert az előző órákban átélte a poklot, ahogyan a sötét alagútban, a fojtogató füstben halottakon és sérülteken átgázolva próbált kijutni, és próbálta – maga is sérülten – menteni az életét.

Mintegy ötven halott, több száz sérült, akik között nagyon súlyos állapotban lévők is vannak, úgyhogy a halottak száma valószínűleg nőni fog… – mondja London rendőrfőkapitánya. S mondja még azt is, hogy megtörtént az, amire 2001. szeptember 11. óta várnak. Mert azóta lehet tudni, hogy Londonra is le fog csapni az Al Kaida vagy éppen egy másik terrorszervezet. New York és Madrid után megtörtént hát itt is. Minden óvintézkedés ellenére megtörtént. S hiába hiúsítottak meg több nagyszabású támadást, hiába göngyölítettek föl több szervezetet, a terroristáknak 2005. július 7-én sikerült végrehajtaniuk brutális tettüket.

Hogyan lehet erre megfelelően reagálni, lehet-e egyáltalán érdemben mondani vagy írni valamit a történtek után? Hiszen embereknek rögtön az jut az eszébe, és fel is teszik a kérdést, hogy milyen világban is élünk? Az elmúlt szombaton kilenc helyszínen tartottak nagyszabású Live Aid koncertet az afrikai éhező és AIDS-ben szenvedő emberek megsegítésére. Mert sokan, igenis sokan vannak, egyszerű emberek és világsztárok, akik komolyan veszik Földünk jelenlegi helyzetét és lakóinak súlyosbodó problémáit. Ezek az emberek nem hisznek a globalizációban, sőt látják, hogy hosszú távon milyen súlyos károkkal és veszélyekkel jár. Vannak, akik az Irak ellen folytatott háborút is mélységesen elítélik. S bár tudjuk, hogy ez nem elég, az ilyen rettenetes események után különösen is úgy érezzük, ész nélkül rohanunk a pusztulásba.

Jelenleg mást nem tudunk tenni, mint hogy sok-sok emberrel a világon együtt imádkozunk a halottak családjáért, a sérültekért, különösen pedig azokért, akik élet és halál között vannak, s imádkozunk, hogy ne legyen folytatása ennek a borzalmas tragédiasorozatnak. (Nekem személy szerint hálát kell adnom Istennek azért is, hogy aznap reggel még nem indultam el a belvárosba…)

Sánta Anikó


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
Istentisztelet és gyülekezetépítés
Élő víz
Áramszünet
A csodálatos orgona
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Evangélikus pedagógusok országos találkozója
Templom - falak nélkül
Lelkészt iktattak Galgagután
A hálaadás és a találkozás ünnepe
Isten, a gyülekezet és a televíziónézők színe előtt...
1 + 5 ordináció, avagy a lelkészavatások hétvégéje
Keresztutak
Református konvent
A tehenek és a feszület
Ökumenikus lelkészi csendesnapok Balatonszárszón
Piliscsabán "a küldetésről"
A lehetséges lehetetlen
Evangélikusok
Hívására indultunk...
e-világ
Fülöp-szigeteki üzenet
2005. július 7.,London
Elegáns példa
A hét témája
Mire jó egy amerikai ösztöndíj?
Az angolszász és a magyar felsőoktatási rendszer
A közelmúlt krónikája
Táboriták régen és ma
590 éve égették meg Husz Jánost
Husz János emlékére
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Tényleg... miért hiszek?
Kisplasztikák nagymestere
Vers és zene együtt
Zsoltárok: itt és most
A vasárnap igéje
"Mégis-szeretetben" élni
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Szinglisors
Szószóró
Szenvedélyek: szenvedjek vagy éljek?
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 29 2005. július 7.,London

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster