Élő víz

Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. (Lk 12,48b)

Szentháromság ünnepe után a kilencedik héten az Útmutató reggeli és heti igéiben olyan emberekről olvashatunk, akikre Isten sokat bízott. Tanuljunk példájukból, ismerjük fel saját életünkben a mások szolgálatára kapott kincseket, és sáfárkodjunk helyesen velünk Urunk dicsőségére! Csak ha hűség és engedelmesség által közösségben maradunk Krisztussal, akkor tudunk megállni a számonkéréskor. Az egy talentumot kapott szolga nem vállalt közösséget gazdájával, hogy annak vagyonát gyarapítsa: „… nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem…” (Mt 25,25–26) Mi tudatában vagyunk-e Urunktól hasznosításra kapott egyéni testi és szellemi képességeinknek, tehetségünknek, adottságainknak, vagy elástuk őket? Pál bízott Jézusban, és ami megtérése előtt nyereség volt számára, mindazt szemétnek ítélte, mert ő a legnagyobb ajándékra vágyott: „… hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,8b) Így követhetem a példáját: „…futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14b) Salamonra is sokat bízott Izrael Istene: bölcs és értelmes szívet kapott. S hogyan hasznosította ezt az ajándékot? „… félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot.” (1Kir 3,28b) Ezékiel prófétára is igen sok bízatott: „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izrael házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!” (Ez 3,17) Csak akinek megadatott, az képes elfogadni Jézus tanítását a házasság nélküli életről, a mennyek országáért. A tanítványok szerint: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” (Mt 19,10b) Luther szerint: „Az első, amit a házasságban mint minden Isten rendelte hivatásban meg kell tanulni, az, hogy ki-ki tudja és állja: a házaséletet Isten teremtette és rendelte; s legfőbb dicsősége az, hogy hitvestársadon rajta van az Isten igéjének pecsétje.” Ha kihasználva az alkalmas időt, bölcsen éljük le e gyorsan folyó földi életünket, akkor tehetünk eleget Pál felszólításának: „… ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,17) Pilátusnak is felülről adatott a politikai hatalom, de ő nem mert vele az igazságnak megfelelően élni, s a császár barátjaként „… kiszolgáltatta őt (Jézust) nekik, hogy megfeszítsék” (Jn 19,16a.) A hű és okos sáfárra is sok bízatott: „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12,42–43) Ha nem hamisan s nem az Úristen akarata ellenére sáfárkodunk a ránk bízott talentumokkal, akkor Dáviddal együtt megtapasztalhatjuk: az „… Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet.” (Zsolt 54,6) „Gyorsan folyó időmet / Az Úr nem adta hiába, (…) / Áldás, béke forrása, / Te serkents kitartásra!” (EÉ 450,1.4).

Garai András