Napról napra

Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Zsolt 119,14 (Zsid 13,20–21; Lk 18,9–14; Ef 2,4–10; Zsolt 17) A világfik kívánságlistáján az első helyen szerepel a milliárdos lottónyeremény; szemeiket a vágyott gazdagság pénzhegyeire emelik. Isten fiai számára azonban Uruk intelmei és ígéretei drágábbak a színaranynál. Mintha kevés ilyen Isten gyermeke járna ma közöttünk! Pedig a halomba hordott arany hamis csillogása még soha senkinek nem adott benső békességet és igaz örömöt. Isten kijelentett szava az élet teljességét fedi fel a benne gyönyörködőknek.

Jézus Krisztus mondja: „Nektek még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva.” Lk 12,7 (Jób 31,4; Ez 17,1–6.22–24; 2Kir 5,1–19a) Sokszor nagyon félek, Uram! Olyan félelmetesek a lustán elnyúló rónákra leereszkedő árnyak… És a mennydörgés is, meg hogy minden olyan esetlegesnek és bizonytalannak tűnik ezen a véres bolygón. Néha mellbe vág porszem voltom tudata, és megijeszt, hogy milyen törékeny cserépedény vagyok. Tölts meg Lelkeddel, hogy merjem mégis hinni: számon tartó szereteted tökéletes védelme vesz körül. Ámen.

Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. Ézs 43,11 (1Jn 5,20; 1Móz 19,15–26; 2Kir 6,8–23) Igyekszünk messzire elkerülni a halál árnyékának völgyét, a szenvedések terhe kellemetlenül nyomja a vállunkat. „Érthetetlen ez az egész!” – kiáltunk magyarázatért az Úrhoz, ha beköszöntenek a nemszeretem napok. Pedig egyedül ezek a megpróbáltatások taníthatnak meg bennünket arra, hogy Izrael Istenét az egyedüli és kizárólagos Úrként imádjuk. Sőt adjunk hálát a nehéz időszakokért, mert ezek merítenek minket a háborgó tenger habjai közé annyira, hogy megragadjuk győzelmes, szabadító jobbját mint az életre való egyetlen esélyt.

Hiszek, segíts a hitetlenségemen! Mk 9,24 (Jer 11,20; Mk 7,24–30; 2Kir 16,1–16) Királyom! Amióta veled járok, napról napra hatalmasabbnak látlak. Szemtanúja voltam számtalan csodádnak, lefegyverzett végtelen emberszereteted és növekvő kegyelmed. De látod, mennyire földhözragadt vagyok mégis. Porból vétettem, és porrá leszek. Kérlek, emelj fel magadhoz a mennyei magaslatokra, hogy ne csupán a túlélésért könyörögjek hozzád, hanem merjek szárnyalni benned a hit által.

Napnyugtakor mindenki Jézushoz vitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Lk 4,40 (2Móz 15,26b; 1Pt 5,1–5; 2Kir 17,1–23) Világunk felett lenyugodni készül a nap. Az elragadtatás ideje küszöbön áll. Családunk, gyülekezetünk, nemzetünk betegei testi-lelki gyógyulásra várnak. Tusakodunk értük imádságainkban? Bizonyságot teszünk előttük a mi Urunk evangéliumáról? Beleborzongott-e már szívünk az irántuk viselt felelősség nagyságának tudatába? Jaj, csak időben odaérjünk még velük az áldott orvoshoz!

Az Úr ezt mondta Ábrámnak: Megáldalak, és áldás leszel. 1Móz 12,2 (Lk 9,12–13; Lk 22,54–62; 2Kir 18,1–12) Áldáshordozók vagyunk. Megtérésünk, újjászületésünk célja még azon is túlmutat, hogy az örök élet ajándéka felett örvendezhetünk. Egész valónkat oda kell szentelnünk Krisztusnak! Mert ő azért áldott meg bennünket, hogy áldást vigyünk. Azért élünk, hogy Isten országának tanúi és építőmunkásai legyünk. Vajon lehorgasztott fejünk, morc ábrázatunk, örökös panaszáradatunk, gyűlölködő és nagyravágyó szívünk, közömbös tétlenségünk nem apasztja-e el az áldás forrását? Valóban áldáshordozók vagyunk?

Jézus Krisztus mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Jn 13,34 (Zsolt 119,26; Ézs 26,1–6; 2Kir 18,13–37) Jézus a szeretet fejedelme. Megrendítően szépen ábrázolta ezt a tényt Mel Gibson A passió című filmjének az egyik jelenete. Amikor a via dolorosa vérverítékes útján a kereszt súlya alatt porba hulló Messiás megpillantotta hóhérai lábát, felidézte a lábmosás estéjét. Akkor körülkötötte magát egy kendővel, lehajolt, és megmosta tanítványai poros lábát. Hitte, hogy ez az isteni szeretet fogja legyőzni a világot, és meghódítani még ellenségei szívét is.

Szőkéné Bakay Beatrix