Élő víz

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)

Szentháromság ünnepe után a tizenkettedik héten az Útmutató reggeli igéi az áldott orvos rendelőjébe engednek bepillantást – a betegségekről s a hitből fakadó gyógyulás csodáiról villantva fel képeket –, hogy bemutassák az Úr szelíd és szabadító Szolgájának „élethelyreállító” programját. Ennek mi is részesei lehetünk, „hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Ef 2,8). Az Úr Jézus a pogányok között is gyógyít; a süketnémának erre volt szüksége: „Effata, azaz: nyílj meg!” (Mk 7,34b) Tiltása ellenére is híresztelték: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” (Mk 7,37b) Luther is általánosít: „Krisztus itt nemcsak ennek az egy nyomorultnak nyelvére és fülére gondolt, hanem egyetemben fohászkodott minden nyelvért, fülért, sőt minden szívért, testért és emberért.” Üldözője lelki és testi vaksága megszűnéséért és hitéért is ő könyörgött a damaszkuszi „személyes” találkozást követően. Anániás rátette kezét a „kicsi” Pállá lett tarzuszi Saul szemére: „…az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, (…) hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” (ApCsel 9,17b) Száznyolcvan fokos pálfordulásunkat követően mi is könyöröghetünk így: „Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha!” (Zsolt 71,1) A két vak számára is csupán „hit kérdése” volt a gyógyulásuk: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? (…) Legyen a ti hitetek szerint!” (Mt 9,28b.29b) A megszállott némából sem „az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket” (Mt 9,34b), hiszen „azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8b). Mózes pedig így kiáltott, hogy nénje, Mirjám poklossága megszűnjön: „Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4Móz 12,13) A tanítványok nem tudták meggyógyítani a holdkóros fiút, ezért megkérdezték Jézust: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” „Kishitűségetek miatt.” (Mt 17,19b–20a) Jakab, az Úr testvére így folytatja a tanítást: „Beteg-e valaki közöttetek? (…) …imádkozzanak érte, és (…) a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” (Jak 5,14–15) A hitetlen Heródes azonban csalódott várakozásában: „…azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.” (Lk 23,8b–9) Jézus kigúnyolójának példája is bizonyítja az ő követőinek személyes megtapasztalását: „Ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) A felséges, de könyörülő Isten számunkra elkészített életprogramja Fiában valósul meg, megrepedt, megtört nádszál életünkkel együtt lakozik; lelkünk és szívünk kialudt, füstölgő mécsesét újra lángra lobbantja. Annak ellenére, hogy látja a mi útjainkat, kétszer is ezt ígéri: „…mégis meggyógyítom és vezetem őt.” (Ézs 57,18a) Megtapasztaltuk-e már boldog és hálás szívvel, hogy Jézus gyógyító, szent keze orvosolta fájdalmunkat?

Garai András