Keresztény szemmel

A fasori gimnázium – illetve ily módon a hazai közoktatásban való evangélikus részvétel – újraindulása, 1989 óta immár a tizenhetedik tanévet kezdjük meg. De az óvodákat, általános iskolákat, a tizenkét középiskolát, a közel ezer pedagógust és több mint tízezer diákot magába foglaló rendszerünk is már legalább évtizedes múltra tekinthet vissza. Az újraindulás euforikus örömét felváltotta a tartós, mély jó érzés. Számot tudunk adni elődeinknek, akik egységben látták a templomot és az iskolát. Akik a hitből való élés legtermészetesebb gyümölcsének tartották a lutheránus szellemiségű oktatást, nevelést.

Emellett számot tudunk adni a jelennek és – reméljük – a jövőnek is. A jelennek, amelyben örvendetesen erős a társadalom igénye az egyházi iskolák szolgálata iránt. Feltehetőleg ebben egyaránt szerepet játszik a minőségnek és az erkölcsi értékeknek a prioritása, azaz az elit igények kielégítésére is törekvő oktatás és a morális téren engedményeket nem tevő nevelés. Ennek tudható be, hogy a hazánkban tapasztalható fájdalmas demográfiai létszámcsökkenés ellenére nem mérséklődött az egyházi iskolák iránti igény – reménység szerint a jövőben sem fog.

Tudtuk, hogy az újraindulás felejthetetlen pillanatai után a hétköznapokban konfliktusok is várnak ránk, de bíztunk abban, hogy képesek leszünk kezelni őket. Voltak kudarcaink, amelyeket azonban messze meghaladnak az elmúlt időszak pozitívumai. Iskoláinkban már tanítanak is – az egyetem vagy főiskola elvégzése után visszatérve – olyan fiatal pedagógusok, akik valamelyik egyházi intézményben érettségiztek. Az öregdiákok új nemzedéke veszi át a stafétabotot és a vele járó felelősséget azoktól, akik Isten kegyelméből még járják a földi vándorutat, és el tudják mondani, hogy milyen volt az egykori soproni, bonyhádi, fasori stb. gimnázium.

Az iskolák újraindulásakor voltak, akik kételkedtek az út helyességében. Úgy vélték, hogy – inkább a nevelést preferálva – a kollégiumi rendszerre lenne szükség, az iskolák működtetését pedig az államra kellene hagyni. Bizonyos, hogy jelentős hangsúlyt kapnak a kollégiumok, mégis az iskolák jelentik az oktatás-nevelés alapvető színterét. Igen jó – és erre most Sopron a szép példa –, ha az iskolai és a kollégiumi foglalkozás egységben valósul meg.

Sokat jelentett az iskolarendszer harmonikus kiépítésében a zsinat által megalkotott korszerű oktatási-nevelési törvény. Ez egyrészt egységet teremtett, másrészt kellő rugalmassággal lehetőséget nyújtott arra (a közoktatási törvénnyel harmonizálva), hogy minden iskolánk egyedi, vonzó sajátosságokkal is rendelkezzék – például a nyelvi, a természettudományos, a művészeti stb. képzést hangsúlyozva, vagy éppen vállalva a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását. Ami mindenütt fellelhető, az a spirituális tartalom, amely közvetlenül és közvetve is meghatározza iskoláink életét. Öröm hallani a szülőktől, hogy gyermekük szívesen, érdeklődéssel vesz részt az istentiszteleteken. Különbözőségeinkre is utalnak azok a vallomások, amelyekben már végzett diákok arról szólnak – egy-egy igei eseményre emlékezve –, hogy utólag vált személyessé számukra az üzenet, pedig annak idején teherként élték meg a csendesnapon való részvételt.

A konfliktusok egyik forrását a személyi kérdések – főként az iskolavezetés ügye – jelentik. Örvendetes, hogy e téren is a pozitívumok dominálnak. Az élet rendje, hogy az iskolák többségében már legalább egyszer sor került vezetőváltásra, és mindig sikerült lehetővé tenni az egészséges kontinuitást, a zavartalan működést. Az idén ugyanakkor több iskolánkban – Aszódon, Bonyhádon, Győrött és Nyíregyházán – egy újabb ciklusra bizalmat szavaztak az igazgatóknak, akik ezáltal megerősítve folytathatják felelősségteljes munkájukat.

A fővárosban mindkét nagy múltú intézményben új időszámítás kezdődik. A Deák téren a százszázalékos bizalmat élvező, eddig is a tantestület tagjaként dolgozó kiváló pedagógus, Kézdy Edit lett az igazgató, az egész iskolarendszerünket meghatározó személyiség, Schulek Mátyás munkáját folytatandó. A Fasorban Tárnok Dezső igazgatót – akinek hétéves működése megteremtette a stabilitást – a „kívülről” érkező, nemzetközi tekintélyt élvező nyelvész professzor, Ódor László váltotta fel, azzal a reménységgel, hogy a minőségi célok az eddiginél is hangsúlyosabban kerülnek a középpontba.

Az iskoláinkban dolgozóknak is le kell szűrniük az idei egyetemi felvételik tapasztalatait. Kellő hátteret kell, hogy kapjon az emelt szintű érettségi, illetve a nyelvvizsgára való készülés.

Bevallom, számomra a legsúlyosabb gondok, feszültségek időszakában is erőt, jókedvet adott az a sok pozitív visszajelzés, amelyet az iskoláinkba járó, illetve már végzett diákoktól és családjuktól kaptam. Érthető, bár nem helyeselhető, hogy az egyházi kommunikációban is gyakran a negatívumok kerülnek előtérbe, az örömök, a kedvező tapasztalatok ellenben kevésbé kapnak nyilvánosságot. Isten kegyelméből iskoláink sok ezer fiatalt indítottak már el a felelős, autonóm felnőtt életbe az elmúlt másfél évtizedben azzal a reménységgel, hogy a krisztusi üzenet is megérintette őket.

Az eddigi eredmények is adjanak erőt a folytatáshoz az új tanév kezdetekor, az új feladatok számbavételekor. Köszönet az orosházi gyülekezetnek és iskolának a televízió által is közvetített szép, tartalmas tanévnyitó istentiszteletért és ünnepélyért. Templom és iskola továbbra is, ma is természetes egységet alkot.

Frenkl Róbert