Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 36 - Új nap – új kegyelem

Napról napra

Új nap – új kegyelem

Vasárnap

Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mt 6,10 (2Krón 25,8; Mt 6,25–34; 1Pt 5,5–11; Zsolt 119,145–152) Reményik Sándor Akarom című versében így ír: „Akarom: fontos ne legyek magamnak…” Ha Krisztus-követő emberekként saját életünkre gondolunk, világosan látnunk kell: nem a fontoskodás, nem saját magunk előtérbe helyezése oldja meg életünk gondját-baját, hanem az, ha engedjük, hogy Isten munkálkodjék az életünkben. Merjük mi is bátran rábízni a terveinket, a jövőnket, s engedjük, hogy az ő akarata teljesedjék ki életünk, munkánk során.

Hétfő

Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Zsolt 51,4 (1Pt 1,23; Fil 4,8–14; Ezsd 1,1–11) Az egyik legnehezebb dolog az ember életében leereszkedni abba a mélységbe, amikor őszintén azt tudjuk mondani, hogy méltán vagyunk Isten ítélete alatt, bűneink méltó büntetése sújt bennünket. Ez az igazi bűnbánat: amikor már képtelenek vagyunk egyetlenegy szóval is szépíteni a múltat, kozmetikázni a bűnt, ehelyett mentegetőzés nélkül vállaljuk annak teljes súlyát. Jézus Krisztus ártatlansága, tisztasága mellett láthatjuk meg igazán saját bűneinket. Könyörögjünk mi is a zsoltárossal együtt az Úrhoz bűneink bocsánatáért, tisztulásért, új életért.

Kedd

Jézus Krisztus mondja: Amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég. Lk 21,9 (5Móz 1,29–30; 1Tim 6,/3–5/6–11a; Ezsd 3,1–13) Nem ismerjük Jézus Krisztus visszajövetelének pontos dátumát. Ő (tudatosan) „adós maradt” annak meghatározásával. Azt kéri tőlünk, hogy ne számolgatással töltsük az időnket, hanem készüljünk fel. Lesznek megpróbáltatások, külső és belső kísértések, a lényeg viszont azon van, hogy én hogyan éltem, hogyan cselekedtem a próbás időkben. Vajon olyanná lettem-e, amilyennek ő szeretett volna látni: só, fény, világosság ebben a világban?

Szerda

Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát. Zsolt 40,5 (1Pt 3,15; ApCsel 27,33–44; Ezsd 4,1–24) Sztárai Mihály a török hódoltság idején hirdette Isten igéjét, énekelt Isten irgalmáról, szeretetéről. Zsoltárfordításaival hitet, reménységet, bizalmat öntött a hódoltság alatt sínylődő nép szívébe. Isten vele volt az üldözésben, mellette állt a fogságban belső küzdelmei, kísértései közepette is. Reformátor elődeink élete és szolgálata, Istenbe vetett bizalma példaként áll előttünk. Ma is csak az lehet igazán boldog, aki képes felfelé is tekinteni, és bátran bízik Isten segítségében.

Csütörtök

Jézus Krisztus mondja: Aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Jn 11,26 (Zsolt 116,9; Lk 10,38–42; Ezsd 5,1–17) Egy édesanya halálosan beteg kislánya ágyánál így imádkozott: „Édes Istenem add, hogy ne ő, hanem én szenvedjek…” S ha lehetett volna, átvállalta volna a szenvedést és a halált. Jézus Krisztus ezt tette értünk, bűnös emberekért! Felvette a keresztjét, vitte a Golgotára, vállalta érettünk és helyettünk a szenvedést és a halált. A harmadik napon azonban Isten feltámasztotta őt, hogy mindazoknak, akik hisznek benne, életük, örök életük legyen.

Péntek

Istenünk, bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk. Ezsd 9,13 (1Kor 15,57; Lk 22,35–38; Ezsd 6,1–22) „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten” – írta Ady Endre Az Úr érkezése című versében. Az Úr valóban így érkezett, érkezik el ma is a bűn terhe alatt roskadozó emberhez, hogy váratlanul és csöndesen ölelje át, és szeretetét, kegyelmét adja neki. Jézus Krisztusért, az ő szenvedéséért és haláláért van kegyelem számunkra Istennél. Bűneinkhez képest valóban kíméletesen bánik velünk Úr.

Szombat

Jaj azoknak, akik el akarják titkolni tervüket az Úr elől! Sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják: Ki lát minket, ki ismer bennünket? Ézs 29,15 (Lk 8,17; Lk 6,20–26; Ezsd 7,1–28) Isten akkor is tud rólunk, ha mi nem hiszünk benne, és nem akarunk tudni róla. Ő akkor is lát bennünket, ha mi érzékszerveinkkel nem észleljük őt. Ez egyszerre megnyugtató és félelemkeltő. Az ő tudta nélkül tehát nem történhet semmi. Számon tartja gondolatainkat, cselekedeteinket, egész életünket. Ezért vigyázzunk, hogy milyen tetteket hajtunk végre sötétben, titokban, mert egyszer ezeket is számon kéri tőlünk a mi Urunk.

Szabados Regina