Keresztutak

Alább közreadjuk Leonardo Boff atyának, a „felszabadítási teológia” atyjának ez év augusztusában a szabadságról és a tekintélyuralomról, a terrorizmusról és az emberi jogokról, a dialógusról, a türelemről és a türelmetlenségről, a természet jogairól, illetve a civilizációra leselkedő új veszélyekről megfogalmazott gondolatait. Az írást az IPS alternatív hírügynökség tette közzé augusztus 11-én.

Minthogy a világon nem minden elviselhető, mindennek megvan a maga határa. A türelemnek is. Múlt és jelen prófétái azért áldozták életüket, mert bátran kiálltak másokért, és ki merték mondani, amit mások nem: amit cselekszel, az megengedhetetlen! Vannak pillanatok, amikor türelmet tanúsítani egyet jelent a bűn pártolásával, a cinkossággal, az erkölcsi érzéketlenséggel, a rosszba és gyalázatosba való beletörődéssel.

Nekünk nem szabad toleránsnak lennünk azokkal szemben, akik hatalmuk birtokában pusztítják a földi életet és a bioszférát. Az ilyeneket szigorúan meg kell zaboláznunk, és ellenőrzésünk alá kell vonnunk őket!

Nem lehetünk türelmesek azokkal szemben, akik ártatlan embereket ölnek meg, szexuális célokra használnak ki gyermekeket, emberi szervekkel kereskednek. Az ilyenekkel szemben alkalmaznunk kell a törvény teljes szigorát!

Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogyan kényszerítenek gyermekeket szolgasorba, olcsó áru előállítására, hogy kizsákmányolásukkal busás profitra tehessenek szert a világpiacon. Az ilyenekkel szemben alkalmaznunk kell a nemzetközi jogot!

Nem lehetünk toleránsak a terroristákkal szemben, akik vallásuk nevében vagy politikai céljaik elérésének az érdekében bűnös akciókat hajtanak végre, embereket mészárolnak le. El kell fognunk, és bíróság elé kell állítanunk őket!

Nem tűrhetjük, hogy gyógyszerhamisítványokkal életeket oltsanak ki. Nem tűrhetjük, hogy korrupt politikusok elherdálják a közvagyont. Velük szemben különösen kérlelhetetlenül kell fellépnünk, hiszen a közösség javaira törnek!

Nem tolerálhatjuk a fegyverrel, kábítószerrel kereskedő maffiákat, sem azokat, akik mások prostituálásából húznak hasznot, embert rabolnak, kínoznak, fizikailag likvidálnak. Meg kell büntetni őket!

Nem törődhetünk bele abba, hogy a kultúra nevében levágják a tolvaj kezét, és megcsonkítsák a nők nemi szervét. Az emberi jogoknak kell érvényesülniük az ilyesfajta bűnös gyakorlattal szemben!

Sohasem szabad türelmesnek lennünk az ilyen emberekkel. Határozottan, keményen, szigorúan kell fellépnünk ellenük. Csak így szegődhetünk az igazságosság mellé, s kerülhetjük el, hogy a türelmetlenség bűnébe essünk.

Ha nem ezt tennénk, akkor elvtelenné válnánk, és az ördöggel cimborálnánk.

Hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a korlátlan szabadság a legerősebb önkényuralomhoz vezet, a határtalan türelem is önmaga ellentétébe, türelmetlenségbe csap át. Mind a szabadságnak, mind a toleranciának jogi védelemre van szüksége. Mert ha ezt a védelmet elutasítanánk, óhatatlanul azoknak a kezére játszanánk, akik világnézetüket diktatórikus eszközökkel akarják rákényszeríteni másokra, az egyetlen igaz hitként tüntetve fel azt, tagadva minden más felfogás létjogosultságát. Az ilyenből harag és bosszúvágy fakad, s táptalajt kínál a terrorizmusnak.

Hol húzódik hát a türelem határa? A szenvedés, az emberi jogok, a természetes jogok mentén. A türelem ott ér véget, ahol megjelenik az embertelenség. Hiszen senkinek sincs joga ahhoz, hogy másoknak igazságtalanul szenvedést okozzon.

Ezeket a jogokat rögzítették az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagállama aláírt. Tehát minden tradíciónak alkalmazkodnia kell ezekhez az egyetemes szabályokhoz. Semmivel sem igazolhatja tettét, aki ezen előírásokat megszegi. Ugyanez vonatkozik a Föld Chartájára, a természet jogára is. Törvénytelen magatartást tanúsít, aki megsérti.

Végül is türelmesnek kellene-e lennünk a türelmetlennel? Hiszen a történelem azt mutatja, hogy a türelmetlenség türelmetlenséget szül, s az ördögi körből nehéz kitörni. A józan ész azt diktálja, hogy határt kell húznunk. Ha a türelmetlenség bűnnel párosul, s nyilvánvalóan mások kihasználásához vezet, a törvény szigorával kell fellépnünk vele szemben, de azt is tudnunk kell, hogy önnön türelmetlenségünknek is határt szab a törvény.

A szabadság a törvényes korlátozásokon túl tárul fel. A türelmetlennek szembe kell néznie a valósággal. Azzal, hogy életterünk megosztott, s állandó párbeszédre van szükség a türelmetlenségből fakadó ellentmondások kiküszöbölésére. A megoldás kulcsát abban látom, hogy olyan totális demokrácia szülessék, amely kivétel nélkül mindenkit befogad, és közös társadalmi megállapodáson, egy szociális paktumon nyugszik.

Fordította: Simó Endre